Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)
Schneller István dr.-tól: Jézus messiási tudatának kialakulása
Jézus messiási tudatának kialakulása. 181 Jézus tudja azt, hogy a nép még erre a vallomásra nem érett. Ezért is megtiltja tanítványainak, hogy bárkinek elmondják azt, hogy Jézus a Krisztus!! (Mt. 16, 2 0). Jézus nem a Krisztus, nem a νιος τοϋ &εον címén, nevén lép fel! Ε cím az ő szentélye, melybe csakis az élet egyes kiemelkedő percében az erre felemelkedőket bebocsátja: de melyet profanálni nem akar, nem nevezetesen azért, mivel a nép, az egész környezete ezt félre érti s így veszélyezteti sajátos küldetésének bensőséges, szellemi természetét. Lemond e címről a világgal szemben; de meg nem tagadja azt. 1) l) Ε synoptikus felfogástól eltér az, amely János evangéliomában lép elibénk. Az evangéliom írója az evangéliom megírásának céljául azt tűzi ki, hogy azok, akik ezt olvassák, higyjék el, hogy Jézus ó Χοιατός ő νΐός τον ösov (és hogy a hívők az ő nevében bírják az életet). Ez már az evangéliomnak declarationális jellegéből is következik. Nem az a lényeges a szerző szemében, hogy mit tett, mit művelt Jézus az emberiségért, hanem az, hogy mi ő! Az δ Istenségét igazolja minden!! így már most érthető, hogy a νιος τον 9fov egészen más szerepet visz János evangéliomában, mint a synoptikusoknál. Az Istenfiúságnak az a tartózkodó, bensőséges jelleme, mely a synoptikusokban oly meghatóan lép elibénk, a János evangéliomában nyílt, hogy ne mondjam hivalkodó, kifelé szóló jellemet ölt magára. Már a számok is beszélnek: A synoptikusoknál a νΐός τον &εον jelző közelebb Máté evangéliomában 14-szer ) Márk „ 6-szor !• = 29 Lukács „ 9-szer J fordul elő. A vtős absolut értelemben, tehát igenis mint Istennek a fia példázatban Mt.-nál = 1 ι Mc. „ = 1 I = . directe magáról Mt. „ = 1 f Mc. „ =1 j így tehát összesen = 33-szor János evangéliomában ellenben a vló ς τον Ssov =12 és a νΐός absolute = 1 5 összesen 27-szer úgy, hogy ebben az egy evangéliomban majdnem annyiszor fordul elő a Krisztusra vonatkoztatott istenfiúság, mint a három synoptikusnál. Ε mennyiségi külömbségnél azonban sokkal fontösabb az, hogy miképpen beszél, vagy beszéltet a jánosi evangéliom ez istenfiüságról. Jézusnak Istenhez való kizárólagos fiúsági viszonyáról a synoptikusok nevezetesen Mt. és Mc. és pedig mind a kettő egyszer-egyszer beszél. (Mt. 11, 27 és Mk. 8, 3 ?), Máté valószínűleg azon alkalomból, hogy az általa kiküldött tanítványai — eredményeikről beszámolva — visszatértek: imában Istenhez fordul s hálát ad néki, hogy ő azt, a mit a bölcsek és okosak előtt elrejtett: azt feltárta az együgyüek, a tudásban csecsemők (νηπίοις) előtt. Igenis, hálát mond azért, hogy ez Istennek így tetszett. — 0 is ily közvetlenül, teljesen odaadó bizalmi viszonyban van Istennel. Behatolt az 6 szivébe s így igazán fiúi viszonyban tudja magát Istenhez. Ezért is ő az, ki Istent igazán ismeri s Isten az, aki őt ismeri s ő az, kinek közvetítésével mások is Istent megismerhetik. Mély igazság ez; csak a szeretet nyitja meg a dolgok lényegét. Szeretet
