Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)

Schneller István dr.-tól: Jézus messiási tudatának kialakulása

Jézus messiási tudatának kialakulása. 173 Ez elszigetelten elhangzó szavak a népet magát is gondolkodóba ejtik. Látva azt, hogy a bélpoklos gyógyítása alkalmával még a szellemek is engedelmeskednek néki: maguk közt felvetik azt a kérdést, hogy ő nem tényleg Dávid fia-e?! Mt, 12,

2

3. Az ország tudósaival folytatott, őket zavarba hozó, legyőző beszédei, emezeknek pedig tehetetlensége vele szemben, akit el akarnak fogatni — megadják e kérdésre a feleletet: Igenis δ tényleg Dávid fia! Az a várt nemzeti király ! így értjük a jeruzsálemi bevonulás tüntető ünnepélyességét. A sokaság a szerényen bevonuló Jézus elé vonul, ruhával, pálmagalyakkal hinti be útját. Jézus mellett, mint Dávid fia mellett vall: „Légy üdvöz Dávid fia! Áldott, aki jő az Úr nevében. Üdv a magasságban"! Mt. 21,

9 s az δ közvetítésével várja Mc. 11, l

0 szerint,,Dávid atyánk közeledő országát". A lelkesedés elemi erővel tör ki s így értjük, hogy a minden nemesért ós jóért oly könnyen lelkesülő ifjakban, gyermekekben is elterjedt a Dávid fiáért való lelkesedés, s hogy ők, e közvetlenül gondolkozók s ezért a körülményekkel, a hellyel mit sem számolók még a templomban is Jézus láttára, s látva azt a nagy hatalmat, amellyel ő a templomot az üzérkedőktől megtisztítja, a vakokat és sántákat meggyógyítja — kitörnek e szavakban: „Légy üdvöz Dávid fia!" Mt. 21, S Jézus?! Ο önmagáról soha sem állítja azt, hogy Dávid fia lenne! Ο hallja a megszólításokat: de azokra, mint ilyenekre, egyetlenegyszer sem reagál. Mégis szól Dávidról, Dávid fiáról : mindég a farizeusokkal, az írástudókkal vitatkozva, illetőleg azokat megszégyenítve. Az egyik helyen Dáviddal cáfol rá az őt támadó farizeusokra; kimutatja azt, hogy ők, kik oly büszkék a törvényismeretükre, kik a messiási országra vonatkozó adatokat készenlétben tartják, nem tudják azt, hogy éppen Dávid igazolja Jézus tanítványait a szombatnapi törvénysértés miatt, melyet a gabonafejek szedésével és evésével követtek el, amennyiben Dávid a kíséretével a templomban — a csak a papok számára terített színkenyereket megette, midőn éhes volt Mt. 12,

3. (Ugyanígy Mk. 2,

2

5, Luk. 6,

3). Dávid itt a rituális törvény, a zsidóság külső törvényszerűségének ellensége, tehát éppen azé, amire a farizeusok Dáviddal kapcsolatosan oly súlyt fektettek. Jézus kezében egy helyen Dávid egy a zsidóság nézetével éppen ellenkező nézetnek (az ember a sabbath Ura) támogatója. A „Dávid fiúságot" pedig, vonatkozással Krisztusra egyenesen absurditásnak tűnteti fel; s így magára nézve hatá-