Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)

Schneller István dr.-tól: Jézus messiási tudatának kialakulása

r 172 Dr. Schneller István. Szerinte Jézus — názárethi, galileabeli; nem Juda, hanem Izraelbeli. — A synöptikusok ellenben súlyt fektetnek Jézusnak Dávid házából való származására. Már csak Dávid nevének gyakoribb megemlítése is e mellett tesz bizonyságot. Márk evangóliomában vele 7-szer, Lukácséban 13-szor, Mátéében 17-szer találkozunk. Márk evangóliomában a szerző' minden tendencia, állásfoglalás nélkül ismerteti a népnek és Jézusnak felfogását Dávidra nézve. Lukács és Máté evangélioma ellenben a származási tábla, valamint a csudás előtörténet közlésében tendenciózusan apostrophálja Jézusnak Dávid fiúságát.

1) A nép hitétől nem emancipálhatják magukat. Tényleg ugyanis a nép a csudásan működő Messiásban Dávid fiát látja. A gyógyíthatlan vakok, kik hiába kerestek gyógyulást — midőn hallják, hogy Jézus jő — az út szélére vitetik magukat és az elhaladót Dávid fiának szólítva, (Mt. 9,27,20, 30 sköv. Mc. 10,

4

6. Lc. 18, 3

5 sköv.) tőle kérik, hogy könyörüljön rajtuk.

2) Ugyanígy könyörög az ördögtől gonoszul gyötört leányért a kanaáni asszony. (Mt. 15,

2

2.) *) Máté evangélioma Jézusnak, mint Dávid fiának akarja származási tábláját adni Mt. 1,, és pedig kétszer 14 es nemzetségi rythmusban. Dávidtól a babyloniai fogságig 14 és a babyl. fogságtól Jézusig újra 14 nemzetség telt le. Gondviselésszerűen vár Izraelre most Jézusban egy nagy forduló, egy új korszak. (Mt. 1, „, 1

7) Jézus tehát egészen zsidó szempont alá van helyezve Dávid az ős, a zsidótörténet pedig számszerű rythmusban vezet le Dávidtól Jézusig. Lukácsnál közölt törzsfa bár nem Salamonon, hanem Náthánon át vezet Dávidig:, de nem csak Ábrahámig, hanem Ádámig, sőt Istenig jut el a mennyiben Ádámot νϊης τον íffor-nek mondja 3, 5

8. Ε törzsfa e levezetésében látszólag az universalismus gondolatának ad kifejezést. (Pál apostoli—Jánosi felfogás). Túlsókat fektetünk e körülményre mivel mégis csak a zsidólétrán jut el Ádámhoz, Istenhez; s mivel Lukács előtörténete is telve van Dávidizmussal: 1. az angyal küldetik a szűzhöz, ki a Dávid házából származó József nevű férfiúnak vala eljegyezve Luk. 1,

2

J. (Máté szerint az angyal a Máriától elválni készülő Józsefnek jelenik meg álmában, őt Dávid fiának szólítja stb. 2. Ugyancsak az angyal hirdeti Máriának, hogy az Úr Isten a Jézusnak nevezendő fiának odaadja atyjának Dávidnak a székét. Lk. 1,

3

2. 3. A szent szellemmel megtelt Zakariás a Messiásországát érzéki színekkel festi, Dávid házából támaszt üdvösséget. Lk. 1,

6

7 sköv. 4. Mivel Dávid házából és nemzetségéből eredt — megy József Dávidnak városába Lk 2,

4, úgy hogy Krisztus, az Ur — az Üdvözítő Dávid városában született. Lk. 2,

u. s) Máté evangéliomában kétszer (9,

2

7 és 20,

3

0) gyógyít Jézus, mint invocált Dávid-fia két vakot. Lukács és Márknál csak egyszer és ekkor is csak egyet. (Lk. 18,

8

5, Mk 10,

4

e ff.) Márk még e vaknak nevét is tudja: Bartimeus, Timeusnak fia (Mk. 10,

4l

i) Mind a 3 reláció szerint Jericho közelében folyt le ez esemény és pedig egyenlőképpen úgy, hogy a tömeg elakarja némíttatni a segélyért kiabálókat, csak hogy ezek annál hangosabban kiáltják: Uram, Dávid fia, könyörülj rajtunk. Jézus magához hívja — s meggyógyítja őket. —