Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)
Schneller István dr.-tól: Jézus messiási tudatának kialakulása
Jézus messiási tudatának kialakulása. 171 mokban is, kivéve János evangéliomát, a szerzők — bár különféleképen — e Dávid-fiúságra súlyt fektetnek. János evangélioma, amely Krisztusban kosmikus elvet lát — a földi származásra, akár Dávidtól is, semmi súlyt sem helyez. A Dávidtól való származás, Dávid városában való születés — csak a veszekedő népnek exegetikai kérdése 1). *) János evangéliomában csak egyetlenegy helyen fordul elő Dávidnak neve 7, 4,-ben. Krisztus János evangélioma szerint nem követve a benne nem hívő testvéreinek felhívását, hogy önbeigazolása céljából menjen fel Jeruzsálembe a sátorok ünnepélyére — őket előre küldi — s 6 maga nem a zarándokok csapatjában, hanem titkon megy fel (7 1 0) s a fölötte már is suttyomban vitatkozó néptömegben az ünnep közepén (3. v. 4. nap) váratlanul a templomban megjelenik s a jelenlevők csudálkozására az exegetikai iratokban is teljes jártassággal beszédet intéz a néphez. (7, 1 5) A sabbath megtartására vonatkozó gyakorlatot absurditásában kimutatja; s tudtukra adja a Krisztusi volta fölött okoskodóknak, hogy ha csak az nem szól mellette, hogy ők tudják, hogy Jézus hova való — holott Krisztusról ki sem tudja azt, honnan jő (7) 2s) — akkor bizony ő lehetne Krisztus, mivel ők tényleg nem tudják, hogy honnan jő, kinek megbízatásából jő, (7, 2„ sköv.) sem azt, hogy hová megy ? (7, 5 3 ff.) Még inkább megzavarja Jézus az elfogatására készülőket, (7, „), az e célból a főpapok és farizeusok által kiküldött szolgákat (7, 3 2) azzal, hogy ő az ünnep utolsó napján, bizonyára akkor, midőn a pap a Siloah forrásából arany korsóban hozott vizet, a templomoltárról kiöntötte a nyugot és kelet felé folyó ezüst csészékbe -- egyszerre odaállott s azt mondja, hogy ő az élő viz, mely teljesen oltja a szomjat, sőt az azt befogadóban is e viz élő viz folyásának forrásává válik. — A hallgatók e szavak hatása alatt nem tudják, hogy minek tartsák Jézust?! Profétának-e, avagy Krisztusnak. Voltak, kik ez utóbbit lehetetlennek tartották, mivel Jézus galileai származású, Galileából pedig Krisztus nem jöhet, hisz az írás (Micha 5,, Jes. 11„ Jer. 23, s) szerint Krisztus Dávid magjából, az 6 városából, Bethlehemből jő! (7, 4 7). — A nép e kérdések miatt összevesz, egyesek elfogatásában készek segédkezni, de senki sem teszi reá kezét (44); sőt a kiküldött szolgák a főpapok és farizeusok nagy megbotránkozására annyira el vannak Jézus szavai által ragadtatva, hogy küldőik előtt kijelentik: „Ember így még soha sem beszélt!" (46 ν.) A kiküldők nem értik, hogy miképpen hihet valaki Krisztusban, holott sem a főemberek, sem a farizeusok közt, — kik a törvényt ismerik — nincs egyetlenegy sem, ki benne hinne. (48 v.) Ezért is a törvényt nem ismerő és mégis hívő népet kiátkozzák (49 v.|; a Jézust védő Nikodemust kigúnyolják, hogy ő is galileai s tudhatná a törvényből, hogy Galileából, még próféta nem állt fel. (52. v.) Az összefüggés világosan mutatja. 1. hogy Krisztus a betű szerint gondolkozókat és az élet keletkezését, származását, valamint annak célját, végét materialistice felfogókat — kigúnyolja. Neki ily alantos folfogáshoz, gondolkozáshoz nincsen köze. Ezért is Dávidtól, Dávid városából való származása egészen semmis; — 2. hogy a szerző felfogása szerint Jézus nem is származik Dávid városából, hanem Galileából, Nazarethből. (cf. Mt. 21, u, 26, Mc. 1, s 4, 10, 4„ 14, „,, 16, 6. Lc. 4, s. 4, 18,,,, 24, 1 9.) A nép is ezt így tudja'(7, 4 1); a főemberek és farizeusok is (7, 5 2) ugyanígy: a szerző pedig ez ellen nem opponál, sőt e mellett szól, midőn a Jeruzsálembe bevonuló Krisztust — a nép mint Izrael (nem Juda) királyát fogadja hozsánnával, holott a synoptikusok Dávid fiát (Mt. 21, e) illetőleg Dávid atyánk országának örökösét (Mc. 11, 1 0) tehát mind a két esetben nem Izrael, hanem Juda királyának fiát. Ez összefüggésben jelentős, hogy Krisztus keresztjének felirata a synoptikusok, nev. Máté szerint: Ιηαονς, ä βασιλιύς των Ιουδαίων: holott Jánosnál megtoldva ugyanezt ü iVacxupaíbí-szal. /