Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)
Schneller István dr.-tól: Jézus messiási tudatának kialakulása
168 Dr. Schneller István. dás s ez állapotban felülkerekednek azok a képzetek, a melyek ő benne környezetének hatása alatt akár öntudatlanul is lerakódtak. Az újat mindég a régi kívánja ily elbágyadási állapotban appercipiálni s természetesen küzd az ellen, hogy az új lépjen a képzetkör központjába. Hullámzó a fejlődésnek útja. — Revelatio vételekor az egész lényében túlfeszült ember a magányt keresi; oly szent és oly sajátos e revelatio, hogy senkivel sem kiván találkozni, ez újat egyelőre senkivel sem kívánja közölni. A lelki élet egyensúlyának helyre kell előbb állani. Jézus ezt teszi, elhúzódik egyedül a pusztába. — Az ily magány, ha az hosszabb ideig tart, mindég veszéllyel jár. A társaságban azok a gondolatok, képzetek, kivánatok, vágyak, amelyek az ember alantasabb természetében rejtőznek s nincsenek kapcsolatban az örömmel előterjesztendő jobb énünkkel — korlátozva vannak hatályukban, elő sem mernek bukkanni. Alvás közben álmainkban, midőn tudatunk fegyelmező erejét nélkülözzük, nem egyszer olyasmire vetemedünk, amitől éberlétben mint lehetetlentől irtózunk. — A teljes magány ugyancsak ily altató s képzetei dolgában éppen oly kiszáiníthatlan, oly elemi erővel kitörő, mint az álom. A kísértésnek senki sincs annyira alávetve, mint az aszketikus módon visszavonuló remete. A visszautasított, elnyomott képzetek lelkünk mélyéből kitörnek s visiok és hallucinációkban a legélénkebben alakot nyernek. — (A művészet történet, nevezetesen a festészet e tényt a legnagyobb fantáziával alakítja ki.) Jézus 40 napig időzött ily isteni tapasztalat után a pusztában; s hozzá is csatlakozott az ily lelki állapotnak és környezetnek kísérője, a kisértő. János evangéliomában igen természetesen a kísértés története nincsen meg; az összegező Márkus csak a sátán által való kísértés tényét említi meg azzal a záradékkal, hogy a vadállatok társaságában volt Jézus és az angyalok szolgáltak neki. Mc l, l 8. A kísértés mibenlétét egyformán csakis Mát. ós Lc. evangelista. 1) részletezi. ') A kisértés Mc. 1, l s szerint megtörtént Lc. 4, 2 szerint 40 napig tartott: mig Mt. 4, a. 3 szerint a kisértés még csak a negyvenedik nap végére esik. Mt-nál a hosszú bőjtöléssel jut kapcsolatba a kisértés (kő-kenyér). — Mc. a böjtöt nem is említi; Mt. szerint 40 napig böjtöl s így megéhezik. Lc. szerint absolute semmit sem eszik —; ez után éhezik és ekkor lép hozzá a kisértő. (Lc. 4, 2. 3). Lc-nál eszerint a kisértés az ördög részéről 40 napig tart: de az ördög még csak a 40 nap után szólal meg. Hogy milyen az ördög által való 40 napos kisértés a nélkül, hogy megszólalna, midőn éppen Lc. szerint a megszólalás útján kisért: ezt az ellenmondást psychologiailag is csak úgy lehet megoldani, hogy a habozás, kisértés állapota 40 napig tartott; kialakultak a kérdések a maguk határozottságában még csak a végén. A habozás oka a hosszú pusztai tartózkodásnak; a mint azonban a kérdések konkrét alakban határozottan felléptek — : kész a felelet és így vége a pusztai tartózkodásnak.
