Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)
Schneller István dr.-tól: Jézus messiási tudatának kialakulása
166 Dr. Schneller István. tóneti tényezőket egybefoglalva a Messiásban megjelenik. A mindent részletei szerint értékelő és mindent egységesen egybefoglaló, Istenben megnyugvó ismeret és érzület kedélyét derültté teszi, egész egyéniségét oly kedvessé, hogy láthatóan Isten χαρσα nyugodott rajta és serdülő élete nem volt egyéb, mint e kedvességben való növekedés Isten és ember előtt. (Le. 2, 2 5). Lehetetlen, hogy magának Jézusnak fel nem tűnt az a nagy külömbség, mely az ő és környezete vallásossága közt létezett. — A farizeusok betűhöz kötött és ezzel másokon uralkodni kivánó fanatizmusát, nemzeti chauvinizmusát ő nem ismerte; s amint elfordult e kicsinyes és önző vallásosság materialismusától, massivításától: úgy hidegen hagyja őt a hatalomhoz símúló sadducaeusok szellemeskedő ós általánosságokban mozgó rationalismusa és eleganciája. Az ő vallásossága nem gyűlölködő pártoskodást, nem külső, üres simaságot kívánt, hanem Istenben megnyugvó kegyes életet. Ily kegyes, tiszta életűek kívántak az essaenusok lenni. Ezek azonban gyáván kivonultak az élet zajából, a Herrenhutiakhoz hasonlóan külön koloniákat alkottak s mivel az élet szennyétől, porától meg akartak szabadulni, itt a mosásokra, a tisztaságra, a fehér ruhára, ily külsőségekre fektették a súlyt. Önző visszavonulás, a küzdő és küzködő élettől való idegenkedés; a vétkezés lehetőségének kizárása minden alkalomnak kikapcsolása által, hogy így ők, ők a Messiás jövetelekor megmentessenek: ez az önző, a nemzettel, a világgal, mással nem törődő asketikus, remetei vallásosság Jézusnak nem kellett. — Az ő Istene nem e kiváltságosak Istene. Neki más az Istene. A szent történetben, a szíve mélyében megnyilatkozó Istene — mind e pártok, e gyávák fölé emelkedő Isten. Egészen más vallási eszmény, egy mind ezek kívánsága fölé emelkedő messiási remény hatja át lelkét. Ekkor lép fel Keresztelő János s hirdeti az új eszmény, a régi messiási remény megvalósulásának közeledését. Ü az ó-testamentum utolsó prófétája, aki egyengeti a Messiás útját. Meg kell újulnia nemzetének: ezért is be kell vallania eddigi élete hiábavalóságát, bűnös voltát. Ε régi fának gyökereire sújtanak le a fejsze csapásai. Csak a töredelmesség, a bűntudat alázatosságának mélységéből emelheti fel Isten a nemzetet a messiási ország fenségességóre. A hol nincs a bűn beismerése: ott nincs javulás, nincs gyógyulás. Keresztelő János zord alakja kemény szavával felrázta egész nemzetét, úgy hogy nemzete társadalmának minden osztályából kiözönlött a sokaság, hogy hallja szavát s elmerüljön a bűnbánatra való keresztelés hullámaiba. Jézus is kimegy a pusztába. Ő is megkeresztelkedik, ő is bevallja a bevallók seregével saját bűnösségét, eszményétől való elmaradását; s megalázkodása mély-
