Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)

Schneller István dr.-tól: Jézus messiási tudatának kialakulása

Jézus messiási tudatának kialakulása. 165 volt: e kérdések őt még közelebb éredekelték. Már otthon is, még mielőtt a „törvény fiává" vált — foglalkozott a zsinagógákban a zsidónép tradíciójával, reményeivel s így érthető, hogy mily nyugtalansággal számlálta a napokat, hogy végre ott Jeruzsálemben, a templomban nyerjen függő kérdéseire, a legkiválóbb tanítók részéről feleletet, világosságot. — Ε tanítók lábainál telepedett le, hallgatta azokat, kérdezte őket lelke teljes odaadásával. Most nem mulaszt otthon semmit, oszthatlanul élhet nemzetének, vallásának életkérdéseiben. A zarándokok jeruzsálemi napjai eltelnek, Jézus szülei készülnek haza, Jézust nem találják; bizonyára a szintén ide zarándokolt rokonokkal, ismerősökkel elindult ő is. Este, az első pihenő állomáson Jézust azonban nem találják; másnap visszatérnek Jeruzsálembe, s harmadnap reggel óta keresik őt a nagy városban; s végre megtalálják őt ott a templomban a tanítók lábainál. Jézus mindenről megfeledkezett, mert megtalálta azt, amire őt Isten teremté. A vallási probléma, ez az ő életének problémája, lelkének igaz otthona. A tanítók, s mind azok, akik érdeklődéssel hallgatták feleleteit, kérdéseit, ámulva bámulták őt, az ő összefoglaló nagyszabású és másrészt a részletekbe elmélyedő, megkülönböztető gondolkozását (αννεσις — άηότιρισις Lc 2, 47 = synthetikai és analytikai gondolkozását). — A remény népe, a remény tanítói mily szeretettel gondoskodtak e reményteljes ifjúról. A napok elröppentek s ő ott maradt a zsinagógában, hogy lehessen ott, ahol mélyebben bepillanthatott Izrael történetébe, lelkébe s ahol a maga lelkében is megtalálta azt az Istent, ki népéről mindig gondoskodott, azt szerette akkor is, midőn sújtotta; ki azt a törvény és a próféták által nevelni akarja s ki nemcsak e népről, hanem minden egyes tagjáról, róla is mint szerető atya gondoskodik. Oly természetesnek találja, hogy itt maradt, hogy megfeledkezett Nazarethről s csodálkozik azon, hogy az őt szemrehányással illető szülők nem keresték ott, ahol lennie kell, Atyjának a házában. (Luk. 2, 4

9). Jézus egyéniségének fővonása a theocentrismusa, vallási geniálitása, amely nem merül ki a részletek tudásában, nem szublimálódik általánosságokba, mely az általánosban látja a részleteket oly életteljes valóságba egybeforrani, hogy e vallás ő benne él, Istent mint atyát önmagában is tapasz^ talja, úgy hogy egész lényével, ülésével, menésével az Ο atyjáé akar lenni; atyjánál akar maradni. A növekedő Jézusnál éppen ezt a bensőséges elteltséget emeli ki. (Lukács 2, 4

0). Ő nemcsak gyarapodott és erősödött szellemében, — mint keresztelő János, (Luk.l, 8

n) hanem megtellett az ó-testamentomi chokmával, bölcsességgel (σοφία), azzal a bölcsességgel, (Lc 2,

4

0, 5

2·) amely a törvényen és a profétákon át, az összes üdvtör-