Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)

Schneller István dr.-tól: Jézus messiási tudatának kialakulása

162 Dr. Schneller István. megálljon. A mennyiben az ember éppen bűnös volta alapján önönmagát sohasem válthatja meg: az egyházhoz és azok protectiójához fordul, a kik Krisztusra vannak befolyással. Az egyháznak jó cselekedetekből álló kincse egyrészt, másrészt Mária és a szentek közvetítő működése s nevezetesen a papi hatalom útján a misében naponta ismétlődő krisztusi áldozat bebiztosítja még a nagy bűnöst is a megváltottak seregebe. Ez a Krisztus nem egyéniség, nem fejlődik, nem is válhat személyiséggé vallás-ethikai értelemben. Ez a Krisztus a háromságnak metaphysikai hypostázisa. Nem tagadom, hogy Krisztus e dogmatikus képének egyes vonásaival már az evangéliomokban találkozunk. Csak hogy ezek a vonások történeti szempontból másodlagos, nem eredeti természetűek. Kosmikus elv Krisztus — János evangélioma szerint: s ezzé válik azáltal, hogy az evangóliom szerzője Krisztust az alexandriai philosophia körébe helyezi s ennek hatása alatt őt minden emberi s így még az erkölcsi fölé is helyezi. (L. Jézus Krisztus a nevelés elve 17—24. 1. de kül. a 18. 19. 1. jegyzeteit). A synoptikus evangéliomokban az eschatologiai részletek e rideg, majestatikus ítélő bírónak képét mutatják be: csakhogy e kép ellenkezik Krisztusnak szeretetben fenséges személyiségével és tanításának gyöngyszavaival. Csak a későbbi kor zsidó keresztyénei, akik az ó-testainentomi messiási kép varázsa alatt a szenvedő és a keresztfán kimúló Krisztus valóságában nem tudtak megnyugodni, — teremtették meg a végitélet és örök uralkodásnak királyi alakját (L. u. o. 20—23.1.) A hívőknek Krisztust istenítő kegyeletes érzülete fonta körűi repkénykónt a Jézus születésére vonatkozó tényt s mythosokban érzékító meg a kegyes érzület melege által hevített képzelet alkotásait. Az ég megnyílik s az angyalok chorusa zengi el Krisztus életének nyitányát vezető motívumaival: az Istenés emberszeretet s így a békesség s mind ezáltal Isten dicsőségének hymnusát. A juhokat őrző, az egyes elveszett juh után élete veszélyeztetésével járó pásztorok serege az emberiség lelki pásztora előtt meghajtja térdét s a bölcsesség királyai ajándékokkal hódolnak Isten országának prófétája előtt. Az agg Simon a csecsemőben az üdvöt, de végső itélet urát látja, Anna jósnő az urat áldá. Csak az önző zsarnoki érzület irtózik az önző hatalom föle emelkedő, Istent a kölcsönös szeretet és tisztelettel dicsőítő országától: gyáva félelmében a gyermekek ellen fordul, ez ártatlan védteleneket gyilkolja le, hogy semmisítse meg csírájában ez új ország nemzedékében annak vezérét, királyát. — Ε vezér, e király nem semmisül meg. Isten gondoskodik megmeneküléséről angyala által. Különben nem is igen függ össze természe-