Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)
Könyvismertetés - Vincze Sándortól: A gyermek vallása
151 Könyvismertetés. lelki életének a vizsgálatánál egyszerűen napirendre nem térhetünk. A történeti, közelebbről szociológiai irányok módszereinek, a biológiai evolucionizmusnak és a néppsychiolőgiai vizsgálatoknak hiányairól szólva, végül a pneumatológia útján igyekszik helyes eredményre jutni, mely a régi dualizmussal szakítva azt tanítja, hogy az ember egység és pedig, mint egység : szellemiség. Az önmagát megvalósító év az öntét, ennek megvalósulása az önfentartás. Ha a hiánykielégedés helyes pótlék megtalálása által történik, az a megváltás. Az öntét célja a kielégedés, mely kettős, az ösztön és az öntudat kielégedése. Ezt az állapotot nevezzük szeretetnek. Ezen az úton találjuk meg a vallás alapjait is. Az öntudat megalkotván a világképet, ennek célját és okát keresi. A proiciált cél és ok szerepel a vallásban, mint istenfogalom. Mikor azután az ember a megalkotott világképet értékeli, belép a vallás az axiológia terére. Vallásának és ideáljának hordozója mindenki saját maga. „Minden egyes ember saját maga alkotja meg a világát, vallásos világnézetét és saját maga szabja meg az útat a kielégedés, megváltás, vallásos nyelven üdvösség felé (24. ο.)." A theológia feladata a szentséges értékjelzőjének, tehát az igaz, jó és szép értékei summitásának elemzése. A történelem folyamán az elemzés különbözősége szerint különböző irányok jöttek létre: 1. dogmatizmus vagy érzéki realizmus ; 2. racionalizmus vagy értelmi realizmus ; 3. pietizmus ; 4. a subiectiv idealizmus theológiája, az axiológiai theologia. Áttérve a gyermeklélektan alapelemeinek meghatározására, visszautasítja a kísérleti lélektant, mint önálló tudományt, igyekezvén kimutatni, hogy a belső megfigyelést ez sem nélkülözheti s így ellentétbe jut saját elveivel. A gyermektanulmányozás tárgya nem a felnőttel teljesen ellenkező vagy legalább tőle különböző gyermek, hanem az emberi öntét, amint magát kifejti. A kísérleti lélektan megfigyelései, csak az egyes lelki tevékenységek jelentkezésére és nem lényegére vonatkoznak. Épen ezért újból a pneumatológiához fordul s végig kisérve az öntét kifejlését a pete fejlődésétől fogva, az emberi szellem fejlődését három korszakra osztja : első az érzéki tendencia kora, hol a fiziológiai funkciók viszik a főszerepet, értékelése a hedonizmus, második az értelmi tendencia, a fantázia kora, alaphangja a sexuális ösztöné, értékelése az utilizmus, harmadik az önmagát és tevékenységeit szemlélő ész tendenciája. Végül a kísérleteknek és adatoknak jelentőséget tulajdonít az egyes gyermeknél a nevelő, de nem a psychológia szempontjából. Megállapítja ezután, hogy vallás, mint hittételek rendszere vagy mint világnézet a gyermekben nem kereshető. A vallás a szellem önnyilvánítása, tehát a szellem fejlésével fejlődik és tisztul. A psychológiai részben szól a vallásról, mint értelmi működésről az érzéki tendencia korában, mikor a gyermek vallása tisztán a meseszerű dolgokra vonatkozik. Lassanként kialakul a
