Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)

Raffay Sándortól: Pilátus cselekedetei

120 Raffay Sándor. azt epével kevert ecettel ós egy nádszálra téve meg akarta Jézust itatni, de az mikor megkóstolta, nem akart inni. Az ott álló zsidók, akik őt nézték, nevettek rajta és ezt mondták: „Ha igazán mondod, hogy fia vagy az Istennek, szállj le a keresztről és mi tüstént hiszünk benned 1" Mások meg nevetgélve mondták: „Másokat megtartott, másoknak visszaadta egészségét, és a betegeket, mint a nyavalyatörötteket, a bélpoklosokat, az ördöngösöket, vakokat, sántákat, a halottakat meggyógyította, önmagát meg nem képes meggyógyítani!" Hasonlókép szólt hozzá a baloldalán megfeszített rabló is: „Ha fia vagy az Istennek, szállj le és mentsd meg magadat ós minket." A jobb oldalán megfeszített Düszmás nevű korholta azt a rablót, mondván : „Te nyomorult nyavalyás, nem félsz az Istentől! ? Mi tetteinknek megfelelő nyomorúságot szenvedünk, de ez semmiféle rosszat nem cselekedett." És Jézus felé fordulva így szólt: „Uram, ha majd országolsz, ne feledkezzél meg én rólam! Jézus pedig így felelt: „Bizony mondom neked, még ma velem lész a paradicsomban!" 11. fejezet. Azután Jézus nagy felszóval ezt kiáltván : „Atyám, a te kezeidbe teszem le az én lelkemet!" — kiszenvedett. És tüstént látni lehetett, amint a sziklák meghasadtak, mert nagy földindulás lett az egész föld kerekségén, ós ettől a roppant nagy földrengéstől a sziklák is meghasadoztak. Megnyíltak a holtak sírjai is, a templom kárpitja pedig meghasadt és sötétség támadt a hatodik órától a kilencedikig. Mikor mindezek megtörténtek, azt mondták a zsidók nagy ijedten: „Bizony igaz volt ez az ember!" Longinus százados pedig, aki ott állt, így szólt: „Bizony az Isten fia volt ez!" Mások meg, akik odamentek és ennek tanúi voltak, a mellüket verve a félelemtől, nyomban visszafordultak. A százados mindezen csodálatos jelenségeket észlelvén Pilátushoz ment ós elmondotta neki. Az hallván ezeket elcsodálkozott, megrémült s félelmében és szomorúságában aznap se enni, se inni nem akart. Mikor erről tudomást szerzett, az egész nagytanács is hozzá szállingózott a sötétség kezdete óta és Pilátus így szólt a néphez: „Látjátok, hogyan elsötétült a nap, látjátok, hogyan hasadt meg a kárpit? Én igazán helyesen cselekedtem, mikor semmikép sem akartam megöletni ezt a jó embert." A gonosztevők pedig azt mondták Pilátusnak, hogy az ilyen sötétség nem más, mint napfogyatkozás, amint az már máskor is megtörtónt. Ezután azt mondták neki: „Mivel holnap a kovásztalanok ünnepe lesz, arra kérünk, hogy miután a felfeszítettek