Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)

Raffay Sándortól: Pilátus cselekedetei

Nikodéraus evangélioma. 121 még lélegzőnek, töresd meg a csontjaikat és vetesd le őket." „Meglesz! feleié Pilátus. Katonákat küldött, akik úgy találták, hogy a két lator meg lélegzett, azért megtörték a lábszáraikat. Mivelhogy pedig Jézust halva találták, egyáltalán nem érintették, csak egy katona szúrt bele dárdájával a jobb oldalába s tüstént vér és víz buggyant ki. Az előkészület beálló napjának (= péntek) estéjén József, egy előkelő gazdag és istenfélő zsidó ember, találkozott Nikodómussal, akit a hír már tájékoztatott s így szólt hozzá: „Tudom, hogy szeretted Jézust életében és szívesen hallottad a beszédeit s tanúja voltam, hogyan harcoltál érte a zsidókkal. Ha úgy tetszik, menjünk Pilátushoz és kérjük el Jézus testét temetés végett, mert nagy bűn volna, ha temetetlenül heverne." „Félek, feleié Nikodémus, hogy Pilátus megharagszik és valami bajom lesz vele. De ha te magad elmégy, elkéred és megkapod a tetemet, akkor ón is veled tartok majd és együtt szerzem be veled a temetéshez szükséges dolgokat." Mikor Nikodémus így szólt, József a szemeit égre emelve imádkozott, nehogy hiábavaló legyen a kérése. Azután elment Pilátushoz s köszöntve őt leült ős így szólt hozzá: „Kérlek, uram, ha valami olyant kérnék Nagyságodtól, ami nem tetszik, ne haragudj meg rám!" „Mi az, amit kérsz?" mondá Pilátus. „Azt az idegen, jó embert, akit a zsidók gyűlöletből juttattak keresztfára, azt a Jézust kérem ón, hogy add ide nekem eltemetós végett." Pilátus mondá : „De hogy engedhetnénk meg, hogy ezt a holtat, aki ellen saját népe bűvészkedés és a császár birodalmának alattomos elvétele miatt bizonyságot tett ós akit mi halálra adtunk, most ismét ilyen tiszteletben részesítsék ?" József elszomorodva és könyezve borult Pilátus lábaihoz, mondván : „Uram, ne gyűlöld e holtat, mert minden rossz dolognak kell, hogy véget vessen az ember halála. Én tudom, mennyire buzgólkodott azon Nagyságod, hogy ne feszítsék meg Jézust ős hányszor beszélt a zsidókhoz az ő érdekében, hol elismeréssel, hol nehezteléssel, végül pedig hogyan mosta meg a kezeit, hogy elhárítsa magától a részesedést azokkal, akik őt meg akarták öletni. Mindezért arra kérlek, ne fordulj el az én kérésemtől." Látván Pilátus, hogyan fekszik ott József és hogyan könyörög ós könyezik, felemelte őt mondván: „Eredj, átengedem neked azt a halottat s ha megkapod, tégy vele, amint tetszik." Akkor József hálálkodván Pilátusnak s megcsókolván kezeit és ruháit, szivében ugyan, mint aki sóvárgásának tárgyát megnyerte, örülve, de a szemeiben meg könyeket hordozva szormorkodó örömmel kiment. Mikor Nikodémushoz ért, elmondta neki a történteket. Azután szmirnát és száz mérce aloét meg egy új sírboltot vásárolván, az