Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)

Szelényi Ödöntől: Eckehart mester élete és tanítása

Eckehart mester élete és tanítás». 99 Ha azonban az ember magát igazi bensősegére alkalmasnak ítéli, akkor vessen félre bízvást minden külsőséget, még ha oly gyakorlatok is, melyekre esküvel fogadkoztál, melyek alól sem püspök sem pápa téged fel nem menthetnek Bármennyit fogadott volna is egy ember, bár imádságot, böjtöt, zarándoklást, ha valamely szerzetbe lép, minden fogadalmától felmentetett, mert akkor minden üdvöshöz és Istenhez magához kötve vagyon. Egészen ekkép mondom itt is: bármily erősen kötötte volna is magát valamely ember sok dolgokra, ha a valóságos belső életbe belép, akkor mindegyik alól fel vagyon mentve! Valamíg a belső átélés (diu innerkeit) tart, bár egy hétig, vagy egy hónapig, bár egy évig tartson, addig valamely barát avagy apáca egy vigiliát sem mulaszt el: Isten, akinek foglyai ők, helyt áll értük." (A Szellem II, 151). Nem a külső cselekedet tehát, hanem az, a mi a lélek bensejében történik, a döntő az emberre nézve. Szállj magadba és hass ottan, az ott végzett művek élők, mondja E. (189, 29). Ez a belső mű pedig az önakaratunkról való teljes lemondás és az Istennek való teljes odaadás, a passzivitás, a csend állapota. A csend és némaságban hangzik fel Isten szava. (14, 3 1). E. egészen következetes magához, ha az erkölcsi cselekvésnél minden jutalomra való igényt elvet. Az ember sem hasznot, sem jutalmat nem kereshet, csak egy célja lehet cselekvésének az abszolút cél: Isten. De még Istenben sem szabad mást keresnie, mint az Istent. Akik keresnek valamit az Istenben, tudást, megismerést, áhítatot vagy bármi mást, megtalálják azt, de nem találják meg az Istent. De ha nem keres, nem vár az ember semmit, akkor megtalálja az Istent és vele mindent. Aki bármit kér az Istentől, részt kér, tehát nem az Istent, mert Isten egy (egész) (177, 20—27). Akik Istent szeretik a külső gazdagságért vagy belső vigaszért, azok nem szeretik igazán, hanem úgy nézik mint a legtöbb ember a tehenet, melyet azért kedvelnek, mert sajtot ós tejet ad nekik. (70, 17—20). Az igazságos ember semmit sem keres műveiben, mert aki azt teszi és egy miért-ért cselekszik az szolga és bérenc. 189, 15. Ha volna barátom ós én csak azért szeretném őt, hogy jót tegyen velem és minden kívánságomat teljesítse, akkor nem a barátomat, hanem önmagamat szeretném, mert barátomat semmi másért, pusztán magáért kell szeretnem. Ép így az Isten iránti igaz szeretet abban áll, hogy menten minden önzéstől, Istent azért szeressük, a mi ő magában. (256, 17—26). Aki földi vagyont, birtokot csak azért hagy el, hogy a lelkét megmentse, csekély áldozatot hozott; ha azonban magadat hagytad el, akkor helyes a lemondás. (Hastű dich selber geläzen, so hast dű rehte geläzen. 260, 4—10). Az igazságos emberben csak az Isten hasson és semmi más 190, 17. Min7*