Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 10. évfolyam, 1912 (Budapest)

Erdős József dr.-tól: A Jelenésekről való könyv

A Jelenésekről való könyv. 19 (59-i4, 7,

0, 11,

5), aki Istennel és az ő hétféle módon megnyilatkozó Lelkével egyetemben a kegyelem és békesség forrása (1 5), aki az első és az utolsó (1

1

7, 22

1

3), aki ott van a teremtett világ létrejövetelének kezdeténél, mint Teremtő (3,

4 V. ö. Ján. 13, Kol. l

1

5-,

8), mégis isteni fensége teljes tudatában, mély alázatossággal, Istent Istenének (3,

2), Atyjának (3

5 2

1 v. ö. Ján. 20

1

7) nevezi és azt vallja, hogy amivel bír, mindazt az Atyától kapta (2

2

7, Íj v. ö. Ján. 3

3

5, 5

22 2

7, 17 2). Földi hivatására tekintve, mint hű és igaz bizonyság tanúskodik az igazságról úgy az Apokalypsisben (1

5, 3,

4), mint az evangéliomban (18 3

7). A μαρτνρείν és μαρτυρία több ízbeli használata egymagában is igazolhatná a János összes iratainak authentiáját, míg viszont Jézusnak az Apokalypsisben 29-szer előforduló το άρνίον neve, mint követőinek jelzése, még csupán a negyedik evangéliomban (21

1

5) olvasható és szintén csakis ebben a két kánoni iratban nevezi a szerző az egyházat Krisztus menyasszonyának (Jel. 21

2 9, 22,

7 v. ö. Ján. 3

2

S). Ezek a jobbára christologiai jellegű rokon vonatkozások még számos theologiai és pneumatologiai párhuzamos tétellel szaporíthatók, igazolásául annak, hogy a Jelenések könyve és a negyedik evangéliom és a jánosi levelek ugyanazon szerzőnek hiteles alkotásai. Az apostolnak a gondolatok fenséges előterjesztésére alkalmas egyszerű stylusa szintén arra vall, hogy noha ő az Apokalypsist jóval előbb írta, mint az evangéliomát, mégis mindkét műve nyelvezetében megvan a jellegzetes összhang. Ide vonatkozó és mindkét iratban különlegesen rokon nyelvi jelenség p. 0. a jelen és jövő időbeli igék kapcsolata (Jel. 2

S 'έρχομαι ν.αί ν.ινήαω ν. ö. Ján. 14

3), a SV« gyakori használata (Jel. 2

10 2

], 3 9 j, i

8, 6

2 4 ,,, 7j, 13

1

3.,

5_

1

7, 16

12 1

5), az állítás és tagadás egymás mellé fűzése (2

2 6 g, 3

8 1 7 2

1); az elbeszélés folytatásánál μετά ταντα (1

1

9, 4,, 7j 9, 9

1

S, 15

5, 18,, 19,, 20

3). A már említett μαριιρεΊν ós μαρτιρία kifejezéseken kívül összehasonlítandók : ο ν ina ν Jel. 2 7 ,, l7 2g, 35 ,

2 2,, 21

7 ; τηρεϊν τον λόγον

, τάς εντολάς Jel. 3

S ,

0, 12

)

7, 14,

2, 22, 9 v. ö. Ján 8

51 5

5, 14

,553k; νδωρ ζ(οΐ;ς~ Jel. 21

6, 22,

7 v. ö. Ján. 7

3

g. A záradék alkalmából történő tartalmi visszapillantás úgy az Apokalypsisben, mint a negyedik evangéliomban, szintén azonos szerzőre valló fordulatokat tüntet fel (Jel. 22 ,

8 ,

9 Ján. 21

2

0), hasonlóképen a σν οΐόας (Jel. 7,

4 v. ö. Ján. 21,

5_

1

7). Erős bizonyíték még a két mű szerzőjének azonossága mellett az a körülmény is, hogy az apokalyptikus (1

7-ben) a Zakariás próféta szavainak (12,

0) idézésénél, nem a LXX-val, hanem az attól eltérő evangéliommal (Ján. 19

3

7) egyezik. Azt azonban ezúttal is megengedjük, hogy az Apokalypsis nyelvezete héberes színezetű és meghatározásaiban a héber apokalyptikához simúl, aminek oka az, hogy mig az író az evan1*