Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 10. évfolyam, 1912 (Budapest)
Erdős József dr.-tól: A Jelenésekről való könyv
20 Dr. Erdős József. géliomot a Palaestinától távol lakó görög ajkú olvasók értelméhez mérten fogalmazta: addig az ószövetségi theokratiával vonatkozásban levő apokalyptikus részletek előterjesztésénél a próféták nyelvéhez alkalmazkodott. Ezzel van kapcsolatban a mű abbeli sajátsága is. hogy inkább az Isten országának külső küzdelmeit, fejlődését és diadalát, mint annak belső életét tárja fel előttünk, amihez alkalmasabb volt a jelképes, mint a történeti rajz. Ezekből a gyér összehasonlításokból is megállapíthatjuk, miszerint tévedésben vannak azok a kritikusok, akik az Apokalypsist és a negyedik evangéliomot, alexandriai Dionysius túlzó és egyoldalú vélekedése nyomán, két különböző író munkájának tartják. A történeti bizonyságok szintén azt igazolják, hogy az Apokalypsist János apostol irta. Ebben a tekintetben legrégibb adat a Polykarpusra, János tanítványára való hivatkozás, amelyet Irenaeus l) a Polykarpus tanítványa jegyzett fel a Jel. 13 1 8-beli rejtélyes számjelzésnek magyarázata alkalmából. Ennek a tételnek helyes értelmezése végett ugyanis rámutat egyfelől az előtte ismeretes régi kéziratokra, másfelől és főképen hivatkozik azoknak a nyilatkozataira, akik János apostolt színről szinre látták és ezen az alapon állapítja meg, hogy a 666 értelme Λατεϊνος, ami a betíik számértéke szerint: 30. 1. 300. 5. 10. 50. 70. 200 = 666. Irenaeus eme feljegyzéséből két érvet meríthetünk az Apokalypsis authentiájának védelmére: az egyik az, hogy már jóval ő előtte, tehát a második század második fele előtt, az Apokalypsis sok kéziratban forgalomban volt, amit csak azzal lehet megokolni, hogy az Apokalypsist az egyházi közvélemény nem valamely ismeretlen szerző hamis iratának, hanem János művének tekintette; a másik az, hogy Irenaeus, az ő magyarázatának szabatos voltát olyan tekintélyes emberek mondására alapította, mint amilyenek voltak azok, akik János apostolt személyesen ismerték. Ilyen pedig, aki mint apostoltanítvány irodalmilag is működött, első renden Polykarpus, akire Irenaeus, mint tanítómesterére, a legbiztosabban hivatkozhatott. Csakis a tőle nyert értesülés alapján tarthatta hitelesnek az Apokalypsist, amint erről az apostoli szerző nevének megnevezésével ismételten tanúskodik. 2) Szintén régi, úgyszólván egykorú bizonyság Papias, akinek az Apokalypsis authentiájáról való meggyőződése felől Andreas (circa 475) és valamivel később Arethas cae4) Adv. haereses, V. 30, 1. J) Adv. haereses IV. 20, 11.: Sed et Joannes, Domini discipulus, in Apocalypsi etc. V. 26, 1.: signiflcavit Joannes, Domini discipulus, in Apocalypsi.
