Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 10. évfolyam, 1912 (Budapest)

Imre Lajostól: Tanulmányok a skót nevelés történetéből

96 Imre Lajos. mányaik alapján tanífcni a népet a kath. hitben és más, üdvösségre szükséges dolgokban, ezért . . . határozzák és rendelik, hogy egy könyv, mely a közönséges skót nyel­vezeten Írattatnék, ós megvizsgáltatván elfogadtatnék a leg­bölcsebb főpapok, legtudósabb theologusok ós más egyházi személyek jelenlétében, adassék a lelkészek, segédlelkészek és plébánosok kezébe, úgy a saját okulásukra, mint a keresztyén népére, mely gondjaikra bízatott. Ez a káté, melynek neve: az egyház hittani alapjainak közönséges és könnyű magya­rázata és összefoglalása, tartalmazza, a kath. egyház szelleme és értelme szerint igaz és őszinte magyarázatát a Dekalognak, vagy a tíz parancsolatnak, egyszerű és tiszta tanát a Hiszek­egynek, a hét sakramentumnak, valamint teljes és üdvös magyarázatát az Úri imádságnak, az Angyali üdvözletnek, s rendeltetik, hogy kinyomassák a főtiszteletű Lord John Hamilton, St. Andrews érsekének az egész skót birodalom prímásának, és magának a zsinatnak neve alatt." . . . A káté használatát így szabályozza: „az alsó papság óvakodjék megmutatni a könyv nekik adott példányait világi személyeknek. Ezeknek csak a hivatalos meggyőződésón és Ítéletén át szabad nézni azt, akinek meg van engedve, hogy adjanak ebből a könyvből, egy pár komoly és érzelmes lai­kusnak, de inkább tanulmányozás, mint kíváncsiság céljából . . . a papok maguk, a segédlelkész s más egyházi férfiak minden vasárnap ós ünnepen, mikor a nép hajlandó és köteles istentiszteletet hallgatni, olvassanak és ismételjenek (recite) magából a könyvből, a kathedráról, ... a káté mindegyik fejezetét és részét kezdve az előszóval, és végezve a befeje­zéssel, hozzáadás, változtatás, elhallgatás, vagy kihagyás nélkül, és ezt egy fél óra hosszáig a szent mise szolgáltatása előtt." Inti továbbá a papokat, hogy szorgalmasan tanul­mányozzanak és készüljenek hozzá.') Maga a káté, melynek approbálásáról itt szó van, a reformáció előtti idők legnevezetesebb dokumentuma. Az a kor úgyis kiválóan vallásos kor volt, és be kell vallani, nemcsak a protestánsok részéről. Az a katholikus egyház, mely képes volt fegyverre szólítani a császárt, mely a Loyola jezsuita­rendjét szülte, egy Sadoletot, egy X. Leot táplált keblén, egyáltalában nem vádolható elgyöngüléssel akkor. Sőt, mi úgy látjuk, hogy a protestantizmus kiválása épen a katholikus egyház különös túlfeszültségének jele volt. Voltak idők az egyház történelmében, melyeket a terméketlenség és meddőség korainak nevezhetünk, de ekkor nem volt soha szakadás, még eretnekség sem. Hízeleg a hiúságunknak, úgy tüntetni föl a protestantizmust, mint „Selbstzersetzung des Katholi­») Idézi Mitchell i. ra. Előszó. II.—III. 11.

Next

/
Thumbnails
Contents