Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 10. évfolyam, 1912 (Budapest)

Imre Lajostól: Tanulmányok a skót nevelés történetéből

Tanulmányok a skót vallásos nevelés történetéből. 95 színvonalának emelésétől várták a reformáció terjedésének megakadályozását. Kétségtelenül nemes törekvés, csak az volt a kár, hogy későn kezdték, s így állandó és erőteljes hatást gyakorolni vele képesek nem voltak. A már előbb említett intézkedéseket összefoglalja az 1551—2-iki, jan. 26-án Edinburghban tartott concilium, mely különösen azért nevezetes, mert egy olyan prereformácionális dokumentumnak adott létet, mely a kor vallásos felfogására épúgy, mint szerzője személyiségére kiváló világot vet, ez a Hamilton kátéja. Egy kor és egy egyház vallásos felfogását, erejét mindig kátéiból lehet megismerni legjobban. A confessziók többékevésbbé merevek, mindig intellektuális jellegűek. Feladatuk nem is lehet más, mint, hogy kifejezzék azt, amit az egyház vall. Ez pedig igen nehéz dolog s mert röviden kell kifejezni, sokszor szófukar, mert találóan, sokszor dogmatikus lesz. Mennyivel más pedig egy emberi lélek vallásos életfelfogása, milyen mások eszményei, egész világa, mint a hideg dogmatikus frázis, melybe le van rakva évszázadok hite, és épen azért nincs benne az egyéné. Innen van, hogy a konfessziókat legtöbbnyire egymás után veszik át az előbbiektől mint a skótok átvették a genfi egyháztól. Az egész skót theologia történetén át nem találunk egyetlen egy önálló, positiv vallásos kifejezéseket tartalmazó konfessziót. A káté azonban egészen más. Ott megengedhető e magyarázat, ezért egyénibb, ott a vallásos kulturkincsnek gyermekek részéire való átadásáról van szó, ezért kevésbbé dogmatikus. Óriásira megy azoknak a kátéknak száma, melyek a skót egyházi nevelés történetének folyamán keletkeztek. Közülük kevés teljesen önálló, kevesebb a jó káté, de mindegyiknek megbecsülhetetlen értéke, hogy szerzője lelkéből fakadt, az egyén hitét fejezi ki, mely talán alig más, mint amit mások hisznek, és mégis közelebb van hozzánk, mert egy ember lelkén szűrődött át, s nem évszázadok hideg tradíciói juttatták el idáig. Ennek az izgalmas, nagy dologok küszöbönlétét érző kornak megértésére pedig épen a Hamilton kátéja kiválóan alkalmas.

1) Az 1551—52-iki zsinat a következő határozatot hozza: „látván, hogy az Isten igéjének predikálása mennyire el van rendelve az egyház papjainak Jézus Krisztus, a papok fejedelme által, s milyen fontos az ma, hogy a gondjaikra bizott nyáj jól taníttassék legalább is a katholikus hit első elemeiben, meggondolván, hogy az alsóbb papság és egyháziak, legnagyobb részben még nem tettek olyan haladást a szent dolgok tanulásában, hogy képesek legyenek a saját tanul*) A kátét a következő kiadás szerint használom: The Catechism. set forth by Archbishop Hamilton, printed in St. Andrews 1551. With a preface by Rev. Prof. Mitchell D. D. Ed. 1882. facs. kiad.