Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 10. évfolyam, 1912 (Budapest)
Révész Imrétől: A legújabb Kálvin-kép
A legújabb Kálvin-kép. 81 gondolkozásában az iskolás elemet, a theologiai mezt. Amit egy későbbi epigon korszak dogma gyanánt kénytelen elfogadni, vitatni, analizálni és dühösen védni; amiben egy hideg nézésű kritika még később szükségképpen meg fogja különböztetni az „örökértékű tartalmat" és az „időszerű formát", — az ott még mind a személyiség kategóriájába tartozó szerves egység, mind anatómiát nem tűrő élet. Doumergue e kötetének legnagyobb kiválósága és szokatlan érdekessége: éppen ennek a belátása. Előadása távol áll az elvont modorban való fejtegetés kathedrai hangjától : elsősorban bemutat, fest, örökösen a személyi, az érzelmi, a logikát nem tűrő mozzanatokat mutogatva föl a vallásos Kálvin gondolkozásában. De ehhez aztán utólérhetetlen művészettel ért. Apológia, polémia, az egyes mozzanatok és kérdések történelmi vagy filozófiai beállítása:') mindez csak eszköze — igaz, nem kevésbbé mesterien használt eszköze — az egyetlen, a nagy célnak: a vallásos személyiség képe megalkotásának. A sorok között mindenütt egy darab élet és egy darab történelem forró igazmondása lüktet, nem pedig egy élettelen rendszer theologumenái fagyasztanak. Honnan lehetett ezt az életet ilyen meglepő, közvetlen elevenséggel, és amellett ilyen emberileg tökéletes egységben föltárni? Az Institutio klasszikus megtestesülése, elsőrangú okmánya a Kálvin vallásosságának, de nem az egyedüli s nem olyan, hogy a többit, amelyeket tipikusan képvisel, egyszersmind pótolni is tudná, Mögötte és mellette ott van egy szédületes és szinte emberfölötti termékenységre valló irodalmi munkásság: káté és hitvallás, levelek és vitairatok, kommentárok és prédikációk. A Kálvin vallásos személyiségének a képe csak mindezeknek a — legalább megközelítő — kimerítésével válik igazán teljessé: ezek adnak a megítéléséhez új meg új szempontokat, a megalkotásához eddig nem is sejtett oleven erőket, életeleinentumokat. Doumergue ennek a rengeteg, de nélkülözhetetlen anyagnak a feldolgozására is megtette azt, amit előtte senki: megtette azt, ami egy emberi élet korlátai között egyáltalában lehetséges. És jórészt ennek köszönhető, hogy az ő Kálvinja az eddigi rekonstrukciók legnagyobb részétől merőben különböző igazi, hús és vér Kálvin. Ennyi életanyag, ennyi személyes dokumentum bizonyára nem tűrte volna meg a túlontúl és mindenáron való rendszerezést. Azért rendkívül szerencsés gondolata a szerzőnek, hogy anyagának nemcsak megértésében és átérzésében, de ') Becses dogmatörténeti összefoglalásai, aperpu-i között talán a három legsikerültebb: a szabadakarat problémájának (165 skk. o), a krisztológiának (210 skk.) és a predestináció-tannak (404 skk.) történelmi bevezetése ill. beállítása. Theol. Szaklap. X. évf 6
