Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 10. évfolyam, 1912 (Budapest)
Révész Imrétől: A legújabb Kálvin-kép
A legújabb Kálvin-kép. 79 Ennek az époly kényelmes, mint amilyen igazságtalan „történelmi" módszernek az volt a legjellemzőbb és nagyon természetes tünete, hogy az elsőrangú források alapos áttanulmányozásától a legtöbb esetben irtózott. És előállott az a félszeg helyzet, hogy a Kálvinnal és alkotásával foglalkozók bibliája, vagy legalább is vezérfonala (a protestánsoké is!) jó félszázadon keresztül az ó-katholikus Kampschulte-Cornelius-fé\e nagyszabású, de az elfogulatlanságtól messze álló, hatalmas forráskészletét nagyon is célzatosan kezelő munka lett. 1) Hogy az ilyen „forrás"-ból merítók hamisítatlan képet a legjobb akarat, esetleg a legőszintébb rokonszenv mellett sem adhattak Kálvinról: annál mi sem érthetőbb. De egyúttal — nemcsak a kálvinizmusnak, de az igazi történetírás méltóságának érdekében is — mi sem volt kívánatosabb, mint egy erélyes és következetes ,,ritornar al segno" a Kálvin-irodalomban. Az elsőrangú forrásoknak, a Kálvin írásainak új, részletekbe menő, átfogó, minden oldalra és minden szempontra kiterjedő, szigorú szemű, elfogulatlan áttanulmányozásából és feldolgozásából, azután meg a XVI. századbeli Genf és Európa történelmi milieujének éppoly ihletett, mint amilyen aprólékos újraalkotásából: ebből az egyszerre jegesen kritikai és forrón divinativ munkából kellett újraélednie a Kálvin valódi, történeti személyiségének. A phoenix-madárnak saját hamvából és abból a levegőből, amelyben elégett. Erre a munkára vállalkozott mult és jelen legnagyobb Kálvin-történetirója; Doumergue Emil. A csodálatos türelmű, fáradhatatlan és mindig szerencsés kezű kutató, az óriási elmeerejű feldolgozó, a fényes logikájú kritikus, a beleérző művész még nincs készen önkitüzte feladatával. Hatvannyolc éves ősz fejjel, de a munka régi, fiatalos lázában most dolgozik még az ötödik, úgy látszik, utolsónak tervezett foliánson, Kálvin egyházi és politikai eszméin (La pensée ecclésiastique et politique de Calvin). De a már megjelent négy hatalmas nagy ivrét kötet (Kálvin ifjúsága 646 o., az első kísérletek 828 o., Kálvin városa, háza, utcája 732 o. és a föntjelzett) külön-külön és együttvéve is biztosítja szerzőjének a versenytárs nélküli elsőséget a Kálvin-irók között, tekintet nélkül a munka mostani befejezetlenségére, amit különben amúgy is csak relative mondhatunk el: hiszen mindegyik kötet önmagában véve önálló, befejezett, művészi egész. Miből sarjadt ki ez a páratlanul nagyszerű restaurációja egy világtörténelmi személyiség alakjának: azt semmifele szobatudósi becsvágyból, semmiféle elvont tudományos érdekből vagy akár polémikus szenvedélyből sem lehetne egy*) Johann Kálvin, seine Kirche und sein Staat.
