Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 10. évfolyam, 1912 (Budapest)

Raffay Sándortól: A vallás téves és igazi hivatása

A vallás téves és igaii hivatása. 71 szomorú példáival gazdag a történelem. Nemcsak a régi világ jóta harca, hanem az inquisitió borzalmai s a francia forradalom túlzásai is mind jórészben formákért, vagy formák ellen való harcok voltak. Dogmák, formák, szertartások, teendők nyilvántartása, szolgálata, ismerete, kezelése választja el a hivőt a hitetlentől, a népet a klérustól. Ezért mondhatja ki a különböző népeket és vallásokat ismerő Vámbéry azt a szomorú Ítéletet, hogy a vallások a társadalom egységesítő tényezői között nem tekinthetők első rendűeknek. Formákra ós dogmákra azonban szüksége van minden vallásnak, mert a vallás közösséget alkotó tényező. Ha csak egy közkereseti társaság alakul is, mindjárt alapszabályokat készít, s megállapítja az eljárás formáit is a maga ügyrendjében. Mindig érthetetlennek tartottam a dogmanélküli keresztyénség gondolatát. Hiszen ilyen képzelhetetlen, mert már az is dogma, hogy nem kell a dogma. A dogma a hitigazság kifejezése. Minthogy pedig hitigazságai minden vallásnak vannak, ennélfogva dogmái is szükségképen vannak. Itt csak azon fordul meg a dolog, hogy a dogmákat papiros pápákká avatjuk-e avagy csak a hitigazságok történeti kifejezéseinek tartjuk, amelyekben megtaláljuk a közösség közös hitének minimumát. Ezt a vázat aztán kiki ruházza fel hússal és vérrel, amint azt hite s lelkülete kívánja. A tételes törvényvallások, mint a zsidóké és a katholikusé, apróra kívánják megszabni az igazhitüség minden feltételét, a vallásosság medrét, a buzgólkodás formáit s ezek diskreditálják aztán a vallást azok szemében, akik a formák felett a lényeg megismerésére vágyakoznak. A dogmabőség ellen sokszor felszólalt már az emberiség. Az angol deismus korában öt főtételben akarták megállapítani a vallás alapigazságait. Kant három valláserkölcsi és bölcseleti igazságot ismert el. A mai kor hitvallásjavító törekvése is ezért kivánja az apostolikumot megrövidíteni, illetőleg egészen átalakítani, mert a formák és formulák egyszerűsítésére vágyakozik. Evangéliomi egyházaink nem nagy súlyt vetnek a formákra. Sőt a református egyház formaszegénysége miatt nem egyszer megítélést szenved. A Vámbéryek, a modernek és a szocialisták vallásellenes szektája abban tévednek, hogy ítéletüket általánosítják s nem tesznek kivételt a keresztyénség evangéliomi irányzataival szemben, mint a melyek formában egyszerűségre, dogmákban ésszerűségre törekszenek. Abban azonban teljesen igazuk van, hogy a vallások legtöbbje esztétikus hatásokra törekszik ős sokszor merőben formákba öli a vallás lényegét, vagy dogmák merevitésére