Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 10. évfolyam, 1912 (Budapest)

Raffay Sándortól: A vallás téves és igazi hivatása

A vallás téves és igaii hivatása. 69 Isten. Hiszen az egyházi férfiak nagy többségét is annyira felvilágosította a modern tudományosság, hogy ők maguk hisznek legkevésbbó a tanokban, amelyeket hirdetnek és védelmeznek". A vallásosság gyakorlásának módjára vonatkozólag azt mondja Vámbéry: „Semmi esetre se méltó a huszadik század szelleméhez, hogy a vadak szokásait vegye példa gyanánt". Ε mellett azonban éles szavakkal itóli el azt a féktelen türelmetlenséget, amelylyel a bensőleg vallástalan emberek a másként vélekedőket lenézik ós megítélik. Majd meg ezt a kijelentést teszi: „Minek is tagadnám? Reám nem tett jó hatást a vallás a két világrész embereivel hosszú éveken át folytatott érintkezésem közben, mert mindennek láttam, csak arra valónak nem, hogy nemesebbé tegye az embereket. A magasabb eszmények kútforrását sem találtam meg benne, de legkevésbbé találtam benne kielégítő okot arra, hogy miért csoportosítják és osztályozzák az embereket különböző részekre a vallásuk szerint, más szóval a nagy kérdőjel felől táplált felfogásuk és ítéletük, vagy ainaz utak és módok szerint, melyeken a sötétségben tapogatóznak". „Egyébként pedig a vallás Ázsiában ép úgy, mint Európában, csak a külsőség, a bűbájosság, a csodaszerűség és a titokzatosság köntösében jelentkezik, s ahol nincs meg ez a föltétel, ott vallás sincsen". Majd meg így fakad ki a vallás és a keresztyénség ellen: „Kelet és Nyugat vallásai, a mi elkorcsosodásukat illeti, sok más tekintetben is megegyeznek egymással és az ember nem érti, hogy hittérítőink hogyan és mi jogon igyekeznek meggyőzni az ázsiai népet vallásának tévedéseiről ós mi alapon akarják vele a keresztyénséget a tiszta és egyedül üdvözítő vallás gyanánt elfogadtatni? Az ember még megértené valahogy hittérítőink erőszakosságát, ha a keresztyénség vívmányának mondhatnók a Nyugat rendjét és szabadságát; ámde polgáriasultságunk nem a kereszténység által, hanem a kereszténység ellenére lett naggyá". A keresztyénségre vonatkozólag, a többi vallással szemben még ezt a nagyon súlyos Ítéletet is kimondja, hogy „az iszlám, a buddismus és a brahmanismus tanai a keresztyénségnél jóval erősebb támasztékai az emberiességnek, a szabadságnak és úgy az állam, mint a társadalom rendjének". Majd így folytatja: „Századunk szellemi vívmányai nem tűrhetik tovább a sötét múltból eredő vallást. ... A vallás egyideig még kényelmes és hasznos eszköze lehet a tömegek kormányzásának és fékentartásának, de az emberi tudás és gondolkodás minden terén jelentkező haladással szemben egyre világosabbá ós kétségtelenebbé válik, hogy ez a bújósdi már nem tarthat sokáig".