Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 10. évfolyam, 1912 (Budapest)
Erdős József dr.-tól: A Jelenésekről való könyv
34 Dr . Erdős József. ez a munkája halála után „Nóvum Testamentum, commentariis Bened. Aretii — explanatum" vaskos ívrétnyi kötetben jelent meg 1580 és ismét 1616; továbbá Junias, Apocalypsis ... methodica analysi argumentorum notisque brevibus ad rerum intelligentiam et cathol. Christ, ecclesiae históriám pertinentibus illustrata. Heidelberg, 1591. és a francia Jonas le Buy de la Perie (Launoi), paraphr. et exposition sur Papocalypse. Genéve 1600. A tize'nhetedik században pápaságellenes vonatkozásban magyarázta Pareus Dávid, (Commentarius in Apocalypsin. Heidelberg, 1618., ed. 2. 1622. Opp. Dav. Parei, ed Genev. Tom. 2.) és a túlzó lutheránus Hoe ab Hoénegg (Commentariorum in Joannis Apoc. libb. 8. Τ. 1. Lips. 1610. Τ. II. 1640.), míg az angol Mede József (Clavis apocalyptica ex innatis et insitis visionum characteribus eruta et demonstrata. Cantabr. 1627. ed. 2. 1632. ed. 3. 1649) az apokalypsisbeli korszakok synchronismusának módszerével lépett fel, de utánzókra nem talált. — Coccejus már dogmatikailag igyekezett volna a korszakok szerint való értelmezés rendszerét igazolni (Cogitationes de Apocalypsi Johannis Theologi, in Opp. Τ. V.) ós ez az elmélet tetszetős is volt jó ideig a hollandusok körében, míg aztán háttérbe szorította az augustinusi szellemben exegetáló Witsius (Miscellanea sacra [de sensu epistolarum apocalypt.] Utrecht, 1692) és Marek (In Apoc. Joh. commentarius, seu analysis exegetica, qua lectionum var. exhibetur, vocum et phrasium vis aperitur, emblemata visa juxta eain pinguntur, significatio mystica indagatur et cel. virorum glossae ad examen vocantur. Traj. 1699), majd Vitringa. — Sok ellenvetésre szolgált okúi orthodox körökben Grotius Hugó történeti, nyelvi ós régiségtani értelmezése (Annotationes ad N. Test. Paris 1644 s többször), viszont azonban visszhangra is talált az angol Hammond munkájában (Paraphr. and annotations upon all the books of the new Test. London, 1653), melyet Clericus fordított le latinra (Nóvum Testamentum cum paraphr. et annotatt. Hammondi. Amstelod. 1698). — Protestánsellenes célzattal, de boncoló éles elmével és népies nyelven magyarázta Bossuet r. kath. püspök (L' Apocalypse avec une explication. Paris, 1690). Ugyané századból még megemlíthető Brightmann (Apocalypsis apocalypseos, sive Apoc. Job. analysi et scholiis illustrata. Francof. 1609. Heidelb. 1612., angolul London 1616.) Piscator (Commentt. in librr. Ν. T. Herborn, 1613. 1621. 1638. 1648.), Aisted (Trifolium propheticum i. e. canticum canticorum Salomonis, prophetia Danielis, apocalypsis Johannis sic explicata, ut series textus et series temporis e regione positae iucem menti et consolationem cordi ingerant. Herb. 1640.) Calovius (Biblia illustrata 1675) és Jarieu L'accom-
