Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 10. évfolyam, 1912 (Budapest)

Erdős József dr.-tól: A Jelenésekről való könyv

A Jelenésekről való könyv. 33 Kommentárok. Az Apokalypsis magyarázatának részletes történelmére nézve összehasonlítható Lücke idézett „Versuch einer vollständigen Einleitung in die Offenbarung des Johannes . . . 2. Aufl. Bonn, 1852" cimű munkája §§ 68-85. A tárgyalásunk folyamán már jelzett régibb és újabb keletű kommentárokon kívül kiemeljük a következő szerzők műveit: Cassiodorus (m. h. circa 570), Complexiones in Epistolas et Acta Apostolorum et Apocalypsin. Ed. Scipio Maffeius, Florent. 1721. — Primasius afrikai püspök (m. h. circa 556), Super Apoc. b. Joannis apostoli libb. 5 [Biblia Maxima Patrum. Lugd. vol. 10.] — Psendo-Tichonii exposit. in Apoc. in Augustin. Opp. ed. Bened. III. — Beda Venerabiiis (m. h. 735), Explanatio Apocalypsis, quae est revelatio Joannis apostoli libb. 3. Opp. ed. Col. Agripp. vol. 5. — A kilencedik századból két munkát említünk meg; az egyiket Ambrosiusónak szokták tartani, de voltaképen Berengaudus bencés írta, címe Expositio in Apocalypsin, a másiknak szerzője Strabo vagy Strabus Walafried (m. h. 849), akinek kompendiumát különösen Lombardus Péter híres skolasztikus (m. h. 1164) sokra becsülte. — A skolasztikus theologusok közül az Apokalypsissel is foglalkoztak: Richard a S. Victore (m. h. 1173) és Albertus Magnus (m. h. 1280). A középkor legkiválóbb exegetája Lyra Miklós (in. h. 1340) Postillae perpetuae, seu commentaria brevia in universa Biblia iratában ínystikus értelemben fejtegette az Apokalypsist, hasonlóképen Joachim florei apát (Calabriában, m. h. 1201 vagy 1202), akinek 1186-ban írott Expositio Apocalypsis munkája 1519-ben látott napvilágot Velencében; továbbá Gerhardus ferencrendi fráter, az Introductorius in Evangelium aeternum-ban (v. ö. Gieseler, Kirchengeschichte Bd II. Abth. 2. p. 353 kk) ós Olivi (m. h. 1297) az ő Postilla-jában. A katharusok, valdensek, wiklefiták és husziták szintén gyakorta hivatkoztak rá a pápaság ellen vívott küzdelmeikben. A reformáció korabeli protestáns felfogást az authentia kérdésénél már jeleztem. A tizenhatodik és tizenhetedik századbeli róm. kath. exegeták közül ismeretes a grammatikai és történeti alapon mozgó Bibeira salamancai tanár (m. h. 1591), kinek könyve először 1591-ben, majd 1623-ban jelent meg; aztán ab Alcassar spanyol jezsuita, aki Vestigatio arcani sensus in Apocalypsi, Antverpen 1614. Lugd. 1618 művét 1612 kelettel V. Pál pápának ajánlotta; továbbá Cornelius a Lapide, akinek kommentára (Antverpen, 1662) nagyobbára az előbbinek kivonata. Protestáns részről a tizenhatodik században használható munkát irt Aretius (Marty berni theologiai tanár görögösített neve, m. h. 1574); Theol. Szaklap X. évf. 3