Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 10. évfolyam, 1912 (Budapest)
Erdős József dr.-tól: A Jelenésekről való könyv
32 Dr. Erdős József. keretébe, és az apostolok korabeli mély gondolataiért, formai szépségéért, hamisítatlan, őskeresztyéni eredetiségéért és szerkezeti kiválóságáért, még abban az esetben is kánoni tekintélyűnek kellene elismernünk, ha nem maga János apostol írta volna. Alapeszméje, nevezetesen a Krisztus parusiája, bennfoglaltatik ugyan az újszövetségi iratokban, mindamellett ennek a tételnek ilyen részletes és vigasztaló felderítése nélkül valósággal csonka, befejezetlen volna a biblia. Mint az apostoli korszak terméke, hasonlíthatatlanul felülmúlja azokat a későbbi korú ábrándos és célzatos apokrif apokalypsiseket, amelyekkel a gnosztikusok a jámbor és hiszékeny tömeget megtéveszteni akarták. Minden ilyen célzat ellenében a mi apokalypsisünk volt az az evangéliomi kalauz, amely a hívőket arra az igazi és egyenes útra terelte, mely a mennyei Jeruzsálembe vezet. Vigasztaló erejének és bátorító intelmeinek áldásos voltát felismerte már az ős egyház, épen azért több izben rendelkezett az istenitiszteletek alkalmával való használata felől. A Hieronymusnak tulajdonított bibliai szakasz-gyűjtemény, az úgynevezett Comes szerint, a Krisztusért vértanukként elhalt első ártatlan gyermekek emlékünnepélyén (dec. 28.), az illető evangéliombeli részlettel (Mt 2 1 3kk) kapcsolatosan, az Apokalypsisből választott vonatkozó szakaszt (14, kk) szintén felolvastatni rendelte az egyház 1) ós ezt a gyakorlatot megtartotta az anglikán és más protestáns egyház is 2). Még jellemzőbb a toledói negyedik zsinat (633) abbeli intézkedése, mely szerint a húsvét és pünkösd között levő időszak alatt, a templomokban, az Apokalypsis alapján egyházi beszédek tartandók. A görög egyházban szintén, már az ötödik századtól kezdve kapcsolatos és rendszeres kommentárokban foglalkoztak vele a tudósok, igy Andreas és Arethas caesarea (kappadociai) püspökök és Oekumenius. Az Apokalypsis megértése, magyarázása és gyakorlati alkalmazása természetesen nehéz feladat és ebben a tekintetben sok visszaélés történt mind a mai napig. Félszeg, felületes és szándékosan romboló értelmezése folytán sok kár, zavar és veszedelem érte már a Krisztus egyházát ós ennek tagjait, viszont azonban a kegyes lelkek még több vigasztalást, erőt, reménységet és bizodalmat merítettek belőle. Helyes felfogás, józan tudományos exegesis és korszerű alkalmazás mellett tehát mint ami a múltban volt, úgy az marad mindenha, nevezetesen az egyházi ós lelki épülés hathatós és üdvös tényezője. ') V. ö. Ranke, Das kirchliche Perikopeiisystem aus den ältesten Urkunden der römischen Liturgie dargelegt. Berlin, 1847. Appendix monum. p. LV. 2) Daniel, Codex liturg eccl. Luth. Lipsiae. 1848. Tab. I. A.
