Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 10. évfolyam, 1912 (Budapest)

T. S.: Zsinati előmunkálatok

310 χ. s. különválást megengedte és elismerte. De ebből akkor az következik, hogy az E. A. adjon kifejezést ennek a valóságnak, vagy tegye meg az egyházegyetem a kellő lépéseket, hogy az egyházi különállás megszűnjék. A második rész „az önkormányzati testületek s ezek kormányzati hatóságai és tisztviselői" jogviszonyait szabályozza. Még csak ehez kívánunk néhány megjegyzést tenni. Egyházunk a zsinatpresbyteri rendszer csonka formájában kormányzódik. Azért csonka, mert csakis az egyházközségben van presbyteriuma. Nézetünk szerint át kellene térni a konsistoriálás alkotmány formára, mert ez következetesen keresztül viszi a formát, mert egyszerűsíti a közigazgatást és mert, amint azt a németországi és a hazai szász egyházak élete mutatja, teljesen megfelel nemcsak az evang. egyház természetének, hanem a modern társadalmi élet követelményeinek is. Nagy hiánya a javaslatnak, hogy az egyházi és a világi vezetők egymáshoz való viszonyát nem akarja, vagy nem meri tisztázni. Amint azt a mai E. A.-nak az egyházközségekről szóló rendelkezései mutatják, a lelkész és az egyházfelügyelő teljesen egyenlőjogú volta vagy alá avagy mellérendeltsége a törvényből ki nem tűnik. A 40, 41, 43, 44, 45, 52, 61, 64. stb. §§. a lelkészt említik első helyen, de már „az egyházközség tisztviselői" című szakasz az elnökségről szólva, a felügyelőt teszi első helyre. A nélkül, hogy ebből kanapépört akarnánk csinálni, szükségesnek tartjuk, hogy egy országos törvényben a rendelkezések világosak, az elvek alkalmazásai következetesek legyenek. Minthogy pedig az egyházközséget a lelkészi állás emeli rendessé és a lelkészi állomások számához viszonyul a szavazati jog is, minthogy a lelkész a gyülekezet voltaképeni vezetője: ennek a zsinati törvényben is ki kell domborodnia. A javaslat e szempontból is átdolgozandó. Igen sok vitára ad alkalmat a nagygerezsdi egyesség. A zsinati törvény e vitáknak nem vágja elejét. Pedig a 33. §. kapcsán ki lehetne s ki kellene mondani nemcsak azt, hogy „szórványhelyeknek fiókegyházközségekké, fiókegyházközségeknek leányegyházközségekké való átalakulásához egyházmegyei jóváhagyás kell" s hogy „döntés előtt az érdekelt anyaegyházközséget is meg kell hallgatni," — hanem azt is, hogy még szigorúbban megtartandó ez a rendelkezés akkor, ha a hivek valamely más