Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 10. évfolyam, 1912 (Budapest)

T. S.: Zsinati előmunkálatok

Zsinati előmunkálatok. 311 testvéregyházzal akarnak közös háztartásra lépni. Mert az csak furcsa szabadság, amely a tulajdon otthonunkban való bármely rendezkedést vagy csatlakozást megkorlátoz, de az egyház kereteiből való kiválásra úgyszólván teljesen szabad utat enged. A lelkészről szóló részben sok hiányosságot találunk. Már az előbb mondottakból is következik, hogy a lelkésznek az egyházközségben őt megillető vezető szerepet jobban ki kell domborítani. A hierarchiától irtózunk, de a lelkészi állás tekintélyét védelmeznünk kell. Elsó'bb is szükséges, hogy az iskolák felett való közvetetten és jogos felügyeletet a lelkész számára biztosítsuk. Ma már iskoláink nem mindenütt veteményes kertjei az egyháznak. Tanítóink és tanáraink képzésének szelleme nagyon megváltozott. Az egyháziatlanság az iskolákban széltében terjed. A tanító csak a tanfelügyelőben, a tanár az egyházon kivül bárkiben és mindenkiben elfogadja és elismeri a felsőbbséget, de az egyházától és a lelkészétől sem utasítást, sem ellenőrzést nem akar elfogadni. Az iskola és a lelkész egymáshoz való viszonyáról az uj zsinati javaslat csak annyit mond, hogy a lelkész felügyel az iskolára. Ez nagyon sovány utasítás. Ez a régi törvényben is benne van s mégis megtörtént, hogy a középiskolában a lelkészt a tanárok nem fogadták el jogos ós hivatalos felügyelőnek s tisztán és egyedül az iskolai bizottság elnökét tekintették ilyennek. Igaz, hogy a törvény a középiskolákat egyenesen a püspök kormányzása alá rendelte, de az is igaz, hogy egy fenntartó testület elnöke a fenntartott intézetre felügyelni nemcsak köteles, de jogosult is. Ennek a törvényben világos és határozott kifejezést kell adni. Hasonlókép biztosítani kell a lelkészt arról, amit ma már minden tanítónál és tanárnál természetesnek találunk, hogy ha más egyházba megy át, minden rendes szolgálati évét beszámítják. A korpótlékok korszakában ezt a biztosítást már most a zsinati törvényben is jó előre ki kell mondani. A 89. §. nem szünteti meg azokat a gyülekezet és lelkész, vagy előd és utód között gyakori vitákat sőt pöröket, amelyeket az ingatlanokra tett beruházások okoznak. Csak azokról a beruházásokról történik intézkedés, amelyeket a lelkész „a közgyűlés tudtával és beleegyezésével tett". Ebből az következik, hogy a másnemű beruházás ezután is egyezkedés vagy pör tárgya marad az előd és utód között. Határozatot kell hozni, hogy az ilyen beruházás milyen felbecsülés alapján váltandó át akár az egyház, akár az utód részéről.