Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 10. évfolyam, 1912 (Budapest)

T. S.: Zsinati előmunkálatok

Zsinati előmunkálatok. 309 mindenkép kívánatos és hogy egyesült erővel nagyobb lenne úgy a tekintélyük, mint a munkaképességük, azt első sorban a pesti egyházaknak kellene látniok és az együttműködésnek és erőgyarapodásnak minden lehető útját és módját maguktól kellene keresniök. De zsinati parancsszóval erkölcsi testületeket egyesíteni lehetetlen és jogtalan dolog. Ezt a törvényjavaslatot tehát ki kell kapcsolni az előmunkálatok közüL Annál inkább is, mert az előmunkálatok II. 28. §. szerint ezentúl „egy polgári községien csak egy evang. egyházközség szervezhető" s „amennyiben ez idő szerint . . . több léteznék . . . ezek továbbra is mint különálló egyházközségek maradhatnak ugyan, de ez esetben kötelesek közös felügyelő (s miért nem közös elnökség!!) vezetése alatt közös képviselőtestületet... létesitenni". Ezen rendelkezés alapján a pesti evangélikus egyházközségek élete helyes mederbe terelődik, nincs hát szükség e tekintetben külön törvény alkotására. Az E. A. módosítását célzó javaslatok csak a II—VI. részekre vonatkoznak. Mintha bizony az I. részben nem volnának igen fontos változtatni valók ! Ott van mindjárt az egyház neve. Nem tudjuk érteni, miért ragaszkodnak némelyek oly mereven az „ág. hitv. evang. ker. egyház" igazán lehetetlenül hosszadalmas elnevezéshez. A ker. jelző benne van az evang. jelzőben, mert a mi evang. az csakis ker. lehet. Az ág. hitv. pedig másodrendű dolog, mert az ág. hitv. csak annyiban érvényes és értékes, amennyiben evangéliomi. A legrövidebb, a legjellemzőbb, a nép előtt is legérthetőbb elnevezés tehát az evangélikus, vagy evangéliomi egyház. A többi vagy fölös, vagy boszantó elnevezésekre szolgáltat alkalmat. Mert hiszen a hivatalos körök ág. ev.-nek neveznek, a reformátusok ágostaiaknak, a pápások egy része ágostonosoknak, s mintha csak szégyenelnénk az evangéliomot, magunk is leszokunk lassanként erről az elnevezésről. Nézetünk szerint egyházunk elnevezését már egyszer véglegesen meg kell állapítanunk és a megállapításnál egyedül csak történeti és lényegbevágó szempontok lehetnek irányadók. Az első részben annak a sajnálatos körülménynek is kifejezést kell adni, hogy a „magyarországi" evang. egyház egyeteme csakis a régi „Magyarország" evangélikusait foglalja magában. >,Erdély" politikailag egy ugyan Magyarországgal, de egyházilag nem az. Szomorú, hogy a magyar államkormány ezt az egyházi