Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 10. évfolyam, 1912 (Budapest)

Kováts J. István dr.-tól: A buddhizmus és a keresztyénség

294 Dr. ICováts J. István. próbálgatjuk: nem gyujthatjuk meg többé! Éppígy fogy el a tökéletes ember is apránként. Utoljára nem marad belőle semmisem az újraszületéshez. Látjuk még közöttünk járnikelni, de létének oka már megszűnt. Azután végkép elalszik, mint a kiszáradt mécses lángja s nem születik többé újra! „Mintha az olajmécses égne, de senkise öntené tele időről-időre és nem gondoskodnék új bélről: a régi égő anyag elfogyna s mivel újat nem tettek bele, a lámpa tápláló anyag hijján kialudnék. Éppígy abban, aki állhatatosan megmarad a földi lét kötelékeinek múlandóságáról szerzett meggyőződésében, a földi élet utáni szomj megszűnik . . .

u

l) A kialvást jelentő nirvána értelme nem lehet így már kétes előttünk. A míg bűnös vágyak, indulatok, érzelmek lakoznak bennünk, addig élünk. Mikor azok már megszűntek bennünk s a tökéletesség állapotát még e földön elértük : a nirvánába mentünk, még élhetünk, éppúgy mint a mécs sem alszik ki addig, amíg a kanócába fölszívódott olajban tart; mikor azonban az is elhasználódik, a láng: az élet halálunk pillanatában utolsót lobban, azután végkép kialszik. „Szívük ment a jövő élet után való vágytól; létük oka szét van rombolva, újabb beteges vágyakozás nem támad bennük; ők, a bölcsek kialusznak, mint a lámpás."

2) S erre kell a hangsúlyt helyeznünk: miként a kiszáradt mécses sem gyújtható meg újra, úgy a nirvánába jutott ember vándorlása is végkép befejeződik halála pillanatában.

3) A buddhista képzelet szerint az egész világ tűz.

4) Tűz fogja fölemészteni is.

5) Az egész világ lángtenger, melyben mindannyiunk léte egy-egy láng. „Szemünk tűzben ég ...; a vágy, a gyűlölség, az elvakultság tüze gyújtotta lángra, a születés, kor, halál, fájdalom, panaszok, szenvedések, bánat, kételkedés tüze égeti."

6) Ezzel az izzó lángtengerrel szemben áll a „kialvás": a nirvána. Ide vágyakozik a tűztől: a léttől és annak szenvedéseitől irtózó ember. S ide is ér, ha szívében az életkedv, a rosszindulat és a tudatlanság hármas tüze kialszik.

7) Ezzel a hármas tűzzel együtt kialszanak, megszűnnek az emberi szellemnek azok a tulajdonságai (a trishna = szomj, az upádána — megragadás, a klesa = kívánkozás), amelyek Sanyutta Nikáya II. k. 86. 1. ή Ratana Suttá 14. ν. Id. Rtays Davids: Buddhism 111. 1. 3) V. ö. a Dhammapadának már idézett 126. versével: „többen újraszületnek mint emberek, . . . míg az arahátok teljesen megsemmisülnek." *) L. a Dhammapada 146. versét: „A világ állandóan ég körülöttünk." b) L. Sanyutta Nikáya I. k. 133. 1. ') Mahá Vagga (a Buddha nirvánába menetelét követő események elbeszélése) I. 21. ') Buddhavansa (a Gotamát megelőző 24 Buddhának s a buddhizmus megalkotójának rövid életrajza) II. 12.