Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 10. évfolyam, 1912 (Budapest)

Kováts J. István dr.-tól: A buddhizmus és a keresztyénség

A buddhizmus és si keresztyénség. 295 halála alkalmával egy új individuum csírái lennének, melybe azután előbbi karmája (összes eddigi jó és rossz cselekedeteinek foglalata) átvitetnék.

1) Mindezekből világosan áll előttünk, hogy a nirvána nem jelenthet mást, mint az ember gondolatvilágának, lelkületének tartós békéjét, szenvedésektől örökre ment állapotát, mely a szenvedélyek tüzének kioltása és a földi élet vágyainak, gondjainak legyőzése, elnyomása, egyszóval erényes élet által már itt, e földön elérhető. Ebben a tekintetben hasonló a hívő keresztyén lélek ama boldog állapotához, amikor az a 130. dicséret szavaival elmondhatja magáról: „Érzem, hogy az örök élet már e földön az enyém lett." Az Isten országát erényes életével már itt e földön megvalósító keresztyén lélek és a nirvánát elért buddhista állapota közti hasonlóságra Rhys Davids is rámutat: „Az ember bensőjében élő Isten országa, az értelmünket átható béke a legközelebbi analógia a buddhista nirvánával, a mit a nyugati gondolkozásban ismerek."

2) De ettől eltekintve, hogyan lehetne örökéletről, halhatatlanságról beszélnünk egy olyan vallásnál, amely az örök élet két elengedhetetlen princípiumát : Istent ős a lelket nem ismeri?! Még ha a buddhista képzelet szerint lenne is túlvilág, méltán kérdhetjük: mi élne ott az elhunyt és többé újra nem születő emberből?! St. Bilaire-re\ kérdhetjük mi is : „Ha Buddha sohase választotta el a lelket a testtől, hogyan kívánhatjuk, hogy a lelket belemerítse az Isten szellemébe, melyet éppoly kevéssé ismer, mint amazt?"

3) A buddhizmus nem ismer örök életet, halhatatlanságot. Ezért olyan vigasztalan ós sötét az egész buddhizmus! A földi élet gyötrelmei, szenvedései közepette a buddhista legföljebb azt remélheti, hogy következő születése alkalmával talán kissé tűrhetőbb alakban fog újraszületni. Azt azonban már csak igen kevesen remélhetik, hogy megfeszített törekvéssel — ha ebben az életben nem is, legalább a következőben — szót tudják majd tépni azt a láncot, a mely az élet ós a halál kerekéhez kötözi őket. Ezért fél annyira a buddhista az élettől! Mi más a keresztyén élete, melyet az örökélet reménysége ragyog be. A buddhisták a megsemmisülést óhajtják, mert gyűlölik az életet s egyedül az mentheti meg őket az újraszületések borzalmaitól : mi ellenben szeretjük az életet s megvetjük a megsemmisülést! Mint St. Hilaire mondja: „a keresztyénség egyik legszebb győzelme az, hogy az élet ») L. bővebben Rhys Davids: Buddhism 101. és 113. 11. ") Lectures on the Origin and Growth of Religion ... 31. 1. ') Avertissement sur le Nirvana ... 7. 1.