Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 10. évfolyam, 1912 (Budapest)

Kováts J. István dr.-tól: A buddhizmus és a keresztyénség

A buddhizmus és si keresztyénség. 293 tó/amegdicsőültekre várakozó. Föntebbi szavaival az örökkévalóság birodalmának a létezését is elismeri, csak azt hagyja egyelőre eldöntetlenül: örök létet, avagy örök nem létet ért-e a buddhista szellem ez alatt? Más szóval: örök lét, vagy örök megsemmisülés vár-e az elhunyt tökéletesre ? Mi a buddhizmus eme legkiválóbb kutatóival szemben is azt állítjuk, hogy a nirvánának semmiféle az örök élettel kapcsolatos értelmet avagy mellékértelmet nem adhatunk. Az egyesegyedül az embernek olyan — akár még életében, akár halála pillanatában bekövetkező — állapotát jelenti, melyben az élethez és annak örömeihez való ragaszkodásnak a legkisebb vágya is kihal belőle s ez által az újraszületések borzalmaitól végkép megszabadul. A nirvána nem valami mennyország-, vagy égféle.

1) A buddhizmus az örökéletnek semminémű alakját nem ismeri! A halhatatlan és végnélküli élet gondolata teljesen idegen a buddhista elme számára! Nem lehet a mi vágyainkkal mérni a keleti világ népeinek lelki világát. Mi a haláltól félünk, a buddhisták az élettől. Mi az örök élet, azok pedig az örök elmúlás után vágynak.

2) A keleti forró égalj fiai nem tudnak úgy örvendezni az életnek, mint mi, keresztyének. Míg a keresztyén lélek előtt az élet „a legszebb adomány, amelyet a gondviselés az ember számára nyújthatott, mert segít megérteni a halált az ő titkaival és ígéreteivel együtt",

3) addig India fiai előtt az élet a fájdalmak, szenvedések, gyötrődések forrása. Az örömök is csak látszólagosak, mert újabb kínok forrásai. Épen ezért félnek, irtóznak, sőt undorodnak az élettől! Buddhának egyik mondása sem vet olyan élénk világosságot a nirvána értelmére, mint a buddhista iratokban oly gyakran előforduló ú. n. „lámpás hasonlat Az Indiában használatos mécses igen egyszerű szerkezetű: érc vagy cserép bögrébe olajat öntenek, abba gyapotkanócot mártanak. Az emberi élet hasonló az ilyen mécses lángjához. A mint az egyik mécses égő kanócával gyújtják meg a másikat, éppúgy származik az egyik életből a másik. A két láng nem ugyanaz, de egyik láng nélkül a másik se lenne. S a mint olaj nélkül nem lenne láng, éppúgy bűnök nélkül sem lenne egyéni létünk! Ha nincs olaj a mécsesben, kialszik, de nem azonnal, hanem csak akkor, ha az az olaj is elég, amit a kanóc magába szívott. Azután már hiába ') L. a Dhammapada 126, 140, 178, 187, 236, 306—307, 310, 315, 371. és 423. verseit. a) L. a Dhammapada 148. versét: „Az élet végső célja a halál." L. még a 153-154, 302. v. *) St. Hilaire i. m. 25. 1.