Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 10. évfolyam, 1912 (Budapest)

Kováts J. István dr.-tól: A buddhizmus és a keresztyénség

290 Dr. ICováts J. István. többet használ, ha az igazságosnak megadjuk a tiszteletet." A 141. vers szerint: „A test meztelensége, fonatlan haj, piszok, éhség, szomjúság, földön fekvés, porban hentergés, mozdulatlanul állás: egyik se hoz tisztulást annak a halan­dónak, aki nem szabadította ki magát a vágyak uralma alól." 1) Buddha tehát nem a testet, hanem a szellemet igyekszik szabaddá tenni. Tíz tévedés avagy bilincs van szerinte, a melyek az emberi elmét fogvatartják, a földi élethez nyűgö­zik és az attól való szabadulásban megakadályozzák: a saját lényünkben, az önmagunkban való csalódás ; a kétely ; a dolgainkban való bizakodás ; az érzékiség, a testi gyönyörök; a gyűlölet, rosszindulat; a földi élet szeretete; a mennyei élet után való vágy; a büszkeség; az önelégedettsóg; végül a tudatlanság. Csak az szabadul meg a földi élet gyötrel­meitől, aki képes ezt a tíz bilincset egymásután széttörni. A szerint, a mint ez sikerül, a hívő négy ösvényt, négy foko­zatot ér el. 2) Az első fokozat „az áramlatba való belépés": a megtérés. A második fokot azok érték el, a kik már csak egyszer térnek vissza erre a földre. A harmadik fokot azok érték el, a kik nem térnek többé vissza erre a földre. A negyedik, a legfelsőbb fok: az arahátság. 3) Ezt azok érik el, a kik teljesen szabaddá válnak mind a földi, mind a mennyei élet után való vágytól, úgyszintén a büszkeség­től, önelógedettségtől, tudatlanságtól. Az arahátok minden tévedéstől mentek már: a rosszindulatnak még a gyökere is kipusztult belőlük. Szeretet él szívükben mindenki iránt. Az arahátság elérése után törekszenek az újraszületés borzalmaitól félő hívő buddhisták. S biztatólag cseng fülükbe Buddha szava : „Az arahátság megment titeket: az arahátság útján megmenthetitek magatokat." Az arahátság elérése pedig nem más, mint a nirvánába jutás. Ugyanis a buddhistáknak végtelenül sok elnevezése van a legboldogabb állapotra, melyek annak egy-egy tulaj­donságát domborítják ki. Hívják „fölszabadulásnak, a mene­dék szigetének, a vágyakozás végének, a tisztaság állapo­tának, legfőbbnek, érzékfölöttinek, nem teremtettnek, nyuga­lomnak, változhatatlannak, kialvásnak, rendíthetetlennek, elveszhetetlennek, ambróziának" és így tovább végnélküli változatban. 4) Ezeknek az elnevezéseknek egyike a „kialvást" jelentő nirvána is. ') L. még a 66, 107, 188-189, 266. és 268. verseket. ') L. a Buddha betegségéről és haláláról szóló könyvben: Mahapari­nibbána Suttá II. 1—7. Megjelent Rhys Davids „Buddhist Suttas" című for­dítás-gyüjteményében: „Book of the Great Decease" 23. 1. ') Szószerinti jelentése: olyannak az állapota, aki méltó vagy nemes". 4) Rhys Davids: Buddhism, its History and Litterature (American Lectures) 151. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents