Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 10. évfolyam, 1912 (Budapest)

Kováts J. István dr.-tól: A buddhizmus és a keresztyénség

A buddhizmus és si keresztyénség. 289 zással egyetemben újabb és újabb születésre juttat minket". Mivel a kívánság a szenvedés oka, a kívánságok és a vágyak elnyomása fogja a szenvedés megszűnését eredményezni. Mint a harmadik „nemes igazság" mondja: ,,Εζ a szenvedés megszűnésének szent igazsága: a szomjúságnak a megszüntetése a kívánságok teljes megsemmisítése által . . ." A Dhammapada 336. verse is azt monja: „Aki győzedelmeskedik a kívánságon . . ., sohasem éri azt szenvedés, amint a lótusz levelét se tudja benedvesíteni a víz." A váltság után áhítozó buddhistának rá kell lépnie a „szenvedések megszűnésére vezető útra." A „negyedik nemes igazság" szerint: „Ez a szent nyolcfelé ágazó ösvény: igaz hit, igaz elhatározás, igaz szó, igaz tett, igaz élet, igaz gondolkozás, igaz önmagunkba merülés. A szenvedések megszűnésére vezető úton végigmenő buddhista eléri a tökéletesség magaslatát, hol az újraszületések borzalmaitól is végkép megszabadul. A Dhammapada 351. verse szerint: „Aki fölért a tökéletesség csúcsára . . . az utolsó testi lakásban lakozik." Az eltérésék hosszú sora után végre egy hasonlóságra is rá kell mutatnunk. Annak a belső változásnak a rokonsága ez, a mi egyfelől a megváltott vagy újjászületett keresztyén ember, másfelől a szenvedések megszűnésére vezető úton végighaladt buddhista érzelem- és gondolatvilágában áll be. Ennek magyarázatát abban lelhetjük, hogy mindkét vallásrendszer külsőségekbe merült vallási rendszereknek a reformációja. A buddhizmus éppúgy reformációja a brahmanizmusnak, mint a keresztyénség a zsidó vallásnak. A különbség is féligmeddig ugyanaz az előbbi kettő, mint az utóbbi kettő közt. Miként Jézus az emberiség figyelmét a külső dolgokról a belsőkre: a látszatról a láthatatlan lélekre irányította s „új szívet ós új lelket" kíván követőitől, úgy Gotama is a brahmanizmus külsőségekbe merült megigazulási tanával szemben az ember belsejében: gondolat- és érzelemvilágában végbemenő változást hirdette. A külső: a testi sanyargatások helyett a belsőt: a vágyak, indulatok megfékezését hirdette. Rámutatott arra, hogy az áldozatok s a használatos tisztulásiés vezeklési gyakorlatok hiábavalók. Bensőnket: érzületünket, akaratunkat, gondolatvilágunkat kell átalakítanunk. A Dhammapada igen sok verse tanúskodik erről. Csak néhányat idézünk. A 106. és 108. szerint: „A havi áldozat, bár száz évig tartson is és ezer himnusz strófával kapcsoljuk is egybe, nem ér annyit, mint az az egyszeri hódolat, a melyet a helyes belátású emberrel szemben tanúsítunk . . . Bármi áldozatot hozunk is, akár egy éven át, azért, hogy érdemeket szerezzünk, egy fillér értékével sem bir ; sokkal Theol. Szaklap X. érf. 19