Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 10. évfolyam, 1912 (Budapest)

Kováts J. István dr.-tól: A buddhizmus és a keresztyénség

286 Dr. ICováts J. István. ilyen, merőben ellenkezik a bűntől való megváltás nyomán örök életet ígérő keresztyén tannal. Ebből következik, hogy amint a buddhizmusban bűnről, erényről alig lehet szó, úgy voltaképen megváltásról sem lehet beszélnünk, hanem csak megszabadulásról, helyesebben: önmagunk megszabadításáról. Ez elvezet minket a második szembeötlő különbséghez. Mindkét vallásban más a váltság eszközlője. A keresztyén hit szerint Krisztus a mi váltságunk véghezvivője, míg a buddhizmusban az embernek önmagát kell megszabadítania a szenvedésektől. Jézus isteni életet élt. Szent maradt a kísértések közt is. Szeretete a legnagyobb szenvedések közt sem ingott meg. Az új emberiség jelent meg benne. Az Isten és az emberiség közt mindjárt kezdetben megszakadt kötelék újból helyre állt benne. Jézusban öltött testet az istenfiúság. Isten akarata lépett benne az emberiség körébe; az munkálkodott beszédeiben, tetteiben. Ha az általa hirdetett evangéliumot, a mely nem egyszerű tan, hanem az Ő isteni életereje, magunkévá tesszük, mi is istenfiakká leszünk. Ha Véle közösségben vagyunk, megismerjük és elítéljük bűneinket. Öntudatra ébreszti bennünk az Isten kegyelmét s így bűneink megbocsátásának tudatát is. Az emberiség számára a váltság útja a Krisztus keresztjének útja. A kereszt egyfelől Isten haragját mutatja a bűnnel szemben, másfelől az Ő kegyelmét a bűnös emberiséggel szemben. A keresztfán meghaló Krisztus lesz az új emberiség képviselője. Ο szenvedi el a büntetést az egész emberiség bűneiért. Mint a rómabeliekhez írt levél mondja (5: 18): „Miképen egy élet által az ítélet minden embereknek kárhozatjokra eláradott; azonképen az egy megigazulás által a jótétemény eláradott mindenekre." A korinthusbeliekhez írt első levél is mondja (15:22): „ Miképen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképen Krisztusban mindnyájan megeleveníttetnek." A keresztyén hit alapvető tanítása, hogy Jézus Krisztus halála a mi váltságunk örök forrása. Mint Jézus jnondja magáról : „azért jött, hogy Ő szolgáljon ős adja az Ο életét váltságul sokakért."

1) Az utolsó vacsorán is azt mondja a borról, hogy az az Ó vére, „mely sokaknak bűnük bocsánatjára kiontatik."

2) Nem saját cselekedeteinkért, hanem egy rajtunk kívül álló személy: Jézus Krisztus érdemeiért váltatunk meg, Isten kegyelméből. Nem az emberből indul ki a váltság megvalósulása, hanem Isten adománya az. Az Újszövetség több helye beszól erről: „Megigazulunk pedig ingyen, Isten kegyel») Mt. 20 : 28. ') Mt. 26: 28.