Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 10. évfolyam, 1912 (Budapest)

Kováts J. István dr.-tól: A buddhizmus és a keresztyénség

A buddhizmus és si keresztyénség. 283 sem irányulhat Isten ellen. A buddhizmusban az Isten fogalmát itt is az ember önmaga helyettesíti: mindenki csak saját maga ellen vétkezhetik. Még az is önmaga ellen vétkezik, aki embertársa ellen követ el bűnt, mert még erősebb kötelékekkel kapcsolódik ehhez a bűnös világhoz és még nehezebben szabadulhat meg tőle. Mint a Dhammapada 246— 247. verse mondja: „Aki más élő lények életét nem kíméli, aki nem igazat beszél, aki elveszi, ami.nem illeti meg őt, . . . meggyökerezik itt a földön". Igen szépen mutat rá a buddhizmus és a keresztyénség bűnfogalma közt levő különbségre Spence Hardy is. „A buddhista nem foghatja föl a bűn igazi fogalmát. Az ő vallásrendszere mitse tud a mindenség legfőbb kormányzójáról. Nincs törvény, mert nincs törvényadó . . . Buddha tisztelet és bölcsesóg dolgában fölülmúlja a többi létezőket, de nem követel magának jogot arra, hogy azokat korlátozza. Csak leírja annak a módját, hogy hogyan tehetünk szert érdemekre . . . Mivel nincs egy végtelen ós mindennél jobb lény, kinek dicsőségéért kellene élnünk, ha valami rosszat követünk el, önmagunknak tesszük, nem másnak."

1) A kínai buddhizmus kiváló ismerője, Edkins is rámutat arra, hogy a bűn keresztyén fogalma a kínai buddhisták körében is ismeretlen. Azt tartják bűnnek, ami szenvedést okoz, vagyis a szenvedés okát. Tehát nemcsak a szándékosan, hanem a véletlenül elkövetett rossz cselekedetet is annak tekintik, ha rossz következménye van rájuk nézve. Vagyis az náluk bűn, aminek rossz következménye van.

2) A buddhizmusban a bűn voltaképen nem más, mint kívánság. A keresztyén hit is szól a kívánságról, mint a bűn szülőokáról, gyökeréről, mozgató erejéről. Sőt Jézus maga minden bűnt szülőoka, mozgató ereje: a vágy után ítél meg. A hegyi beszéd több helye tanúskodik erről. „Valaki aszszonyra tekint gonosz kívánság okáért, immár paráználkodott azzal az ő szívében; (Mt. 5:28. L. még 6:5, 6:16, 7:21.) Pál is a kívánságban látja a bűn gyökerét. „A bűn alkalmatosságot vévén, nemzett én bennem minden gonosz kívánságot." (Róm. 7:8. L. még Ef. 2:3, II. Tim. 2:22, Tit. 3:3. Jakab is azt mondja: „Minden ember kisértetik, mikor az ő tulajdon kívánságától elvonattatik és megcsalattatik. Annak utána a kívánság minek utána fogadott, szüli a bűnt."

3) A bűn forrása tekintetében tehát érintkezik a kőt vallásrendszer, bár észlelhető némi különbség. ') Legends and Theories of the Buddhists 213. 1. ') Chinese Buddhism 193. I. ") Jak. 1: 14—15. L. még Róm. 7:7—8: »A gonosz kívánságot nem is tudtam volna . . .«