Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 10. évfolyam, 1912 (Budapest)
Szimonidesz Lajostól: Élt-e Jézus?
Élt-e Jézus ? 255 képzetet, symbolumot, istentiszteleti cselekvényeket vett át más vallásos közösségektől. Ez azonban nem Jézussal egy időben történt. 10. Az evangéliumok először nem olyan későiek, mint Drews állítja, másodszor egész drámai elevenséggel van Jézus élete pl. Márkban elbeszélve, mely telve van zsidó quisquiliákkal, miket kitalálni, ha tényleg el nem mondattak volna — nem lett volna érdemes. —Jézus és az első evangélium között 40 év telt el. Közben azonban többen megpróbálkoztak evangéliumirással. S akkor is: Jézust nem lehet a mi öreg anyánkkal összehasonlítani, aki kandalló mellett egy mesét mondott, kakaót kevert, vagy harisnyát stoppolt. Ehhez járul még a zsidók iskolázott emlékező tehetsége. 11. Ranke, vagy Treitschke történeti munkáihoz az evangéliumok nem hasonlíthatók, de történelmi munkák Livius értelmében. 12. Jézus tanításának az eredetiségét sem szabad kétségbe vonni. Hiszen még most is nagy a hatása s eleven az ereje. 13. Az evangéliumban nincs „minden megmenthető" Jézus beszédeiből. Az Actában levő jézusi mondás és a Pál által idézettek szintén nincsenek az evangéliumokban. Ezeken kívül is van még olyan „agraphon" több is, melynek a hitelességét nincs okunk kétségbe vonni. 14. Az a tétel sem áll meg, hogy Jézus nem emberből lett isten, hanem istenből lett ember, mert Pál apostol eszméinek indulópontja egy ember, akit ártatlanul kivégeztek, aki isteni fenség és tisztaság benyomását tette híveire, akiben a zsidó nép Messiás-reménysége és vágyakozása — egész másképen teljesedett be, mint ahogy azt ők hitték. A Jézusról való eddigi tudományos felfogás sokkal megbízhatóbb s nagyobb valószínűségen alapszik, mint Drews theoriája, azért ennek igazsága mellett továbbra is megmaradunk. „Jézus Krisztus, tegnap és ma s mindörökké ugyanaz marad." A berlini vallásos disputának von Soden beszéde volt a legkiemelkedőbb momentuma. Utána Hollmann mutatott rá; a Schmiedel által konstruált 9 oszlopra, melyen a történeti Jézus életének épülete nyugszik a Pál apostol leveleinek azon helyeire, melyek Jézus történetisége, isten, de ember volta mellett is bizonyítanak. (Gal. 1 1 9. I. Kor. 9ll 2 32 5, 15 3u. Gal. 3,. Phil. 2 g, 5 8.) Francke pedig Lipsius ellen fordul s a történeti Jézus jelentőségével foglalkozik. Művészet, irodalom, bölcsészet, mind foglalkozik vele. Nincs olyan kérdés, amelyet Jézus meg ne világitana. Individualizmus, lelki élet, nőmozgalom, nevelés, mind uj világítást nyer a történeti Jézus által. Az evangélium ezenfelül oly argumentumokat tartalmaz a Mammonizmus és a kapitalizmus ellen, hogy ezeket a