Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 10. évfolyam, 1912 (Budapest)
Erdős József dr.-tól: A Jelenésekről való könyv
A Jelenésekről való könyv. 21 sareai (kappadociai) püspökök tanúskodnak 1). Az előbbi azt mondja, hogy az Apokalypsis ihletett voltáról nem szükséges sokat beszélni, mivel annak hitelességét Gergely, a theologus, Cyrillus, sőt rajtok kívül a régibb Papias, Írenaeus, Methodius és Hippolytus is bizonyítják; az utóbbi rövidebben ugyanezt mondja, a Methodius nevének mellőzésével. — A Papiasra való eme hivatkozás érvényét némelyek azzal akarják kétes értékűnek feltüntetni, hogy utalnak Eusebiusra, aki szerintök erről a dologról hallgat, holott pedig nem mellőzhette volna el annak a felemlítését, hogy Papias az Apokalypsis hitelességét elismerte, haugyan ez valósággal úgy történt volna. Ennek a feltevésnek azonban ellene bizonyít egy régi magyarázatos kiadvány, melyet az angol Cramer adott ki 2), amelyből kiderül, hogy Papias az Apokalypsist hitelesnek ismerte el. Viszont behatóbb mérlegelés után az is nyilvánvaló lesz, hogy Eusebiusnak tudomása volt a Papias jelzett vélekedéséről és erre ő rá is mutatott a chiliasmusról szóló tan eredetének ismertetésénél 3). Papias kortársa, Melito sardesi püspök, már könyvet is írt az Apokalypsisről, amiből Eusebius 4) azt következtette, hogy Melito az Apokalypsist valósággal János apostol hiteles míívéűl ismerte el. Ettől kezdve, a kánon bezárultáig, egyre sűrűbb és nyomósabb érvekkel védelmezhető az authentia. A második század közepe táján Iustinus Martyr úgy szól Jánosról, mint Krisztus egyik apostoláról, aki kinyilatkoztatásban részesült és a Krisztus és hivei ezeréves királyságát és az arra következendő egyetemes feltámadást profétailag hirdette 5); majd írenaeus a János apostol közvetlen tanítványaitól, közelebbről Polykarpustól nyert értesülése ') Andreas, Praefatio ad comment. in Apocalypsin: Περί μεν τον 9-εοηνεϋατον της βίβλου περιττϋν μηκύνειν τον λύγον ηγονμε!>α, των μακαρίων ΤρηγορΙον τον υλύγου xui Κυρίλλου, προσέτι τι xai των αρχαιοτέρων Παππίον, Ειρηναίου, ΛΙϊΟούίον xcti 'Ιππολύτου ταύτι / προσμαριυρονντων τό ά'ξιόπ ιστον. Arethas, praef. ad comment.: Πιρϊ δε τον Άεοπνενστου της βίβλου ό iv άγίοις Βασίλειος χαί Γρηγύριος υ 9εΐος τον λύγον χαι Κύριλλος χαι Παππίας χαι Ειρηναίος χαι 'Ιππόλυτος ol (χχλησιαστιχο'ι πατέρες ίχέγγνοι πιστώσασθαι. 2) Catena in epistolas. catholicas. Accesserunt Oecumenii et Arethae commentarii in Apocalypsin. Oxonii, 1840. — Ad Apoc. 12 9 : Tovlo xai πατέρων παράδοσις xal Παπιού διαδόχου τον fναγγελιστον 'Ιωάννου, ου xai η' προκειμένη άποχάλνφις, διαβεβαιοϊ. ΙΙαπίας δε χαι (π' αυτής λέξεως όντως φησί π?ρι τον πολέμου, Sí ι fiς υνδέν συνέβη τελευτϊ,σαι την τά'ξιν αύτφν οιονεί την πολεμιχην (γχείρηΟιν. ίβλήίΐη γάρ ό δράκων, ΰ μέγας, <5 οφις ύ αρχαίος χαϊ ο' σατανάς και διάβολος καλούμενος, xal έβλη&η εϊς την γην αυτός χαϊ οι ΐίγγελοι αντοϋ. διώνυμος δέ Ιστι σατανάς γαρ και διάβολος καλείται. 3) Hist eccl. III. 39., ν. ö. Hävernick, Lucubrationes criticae ad apocalypsin spectantes. Regiom. 1842. *) Hist. eccl. IV. 26., cf. Hieronym. Catal. c. 24. ®) Dial. c. Tryph. ed. Bened. c. 81.: Kai τιαρ' ημΐν άνήρ τις, φ 'όνομα Ιωάννης, είς των αποστόλων τον Χριοτοϋ, έν αποκαλύψει γενόμενη αν τ ω χίλια 'έτη ποιήσειν έν 'Ιερουσαλήμ τους τιΓι Χριστώ πιοτεύσαντας προι /f ήτινσε κ. τ. λ.
