Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 10. évfolyam, 1912 (Budapest)
Erdős József dr.-tól: A Jelenésekről való könyv
22 Dr. Erdős József. alapján kétségtelennek és igaznak tartja a Jel. könyve hitelességét 1), noha a mű keletkezési idejére nézve, a korabeli kétféle hagyomány alapján tévedésben volt. Tertullianus alexandriai Kelemen 3), Origenes 4) nemcsak ismerték és használták, hanem Jánostól való eredetét is bebizonyítottnak tartották. Végül, egyebeket mellőzve, utalunk a tudós Bippolytusra, az Irenaeus tanítványára (mh. 258 táján), aki Hieronymus tanúsága szerint 5) apologiát irt a János evangéliomáról és Apokalypsiséről, amelyben védelmezte a Lógósról szóló tant azok ellenében, akik az örök Ige testben megjelenését tagadták. Ezekkel a tekintélyes bizonyságtételekkel ellentétben merültek fel aggodalmak és kétségek is már a második század folyamán. Marcion, miként Máté, Márk, János evangéliomát, az Ap. Csel-t és egyes páli leveleket, úgy az Apokalypsist sem fogadta el, ami azonban még nem bizonyítja egyszersmind azt is, hogy hamis iratnak tartotta volna. Az Alogisták 170 táján keletkezett szektájának ellenében már Hippolytus is erősen védelmezte az Apokalysis authentiáját, ők azonban azzal, hogy az Apokalypsist Cerinthus eretneknek tulajdonították a negyedik evangéliommal együtt: voltaképen elismerték azt, hogy ez a kánoni irat már az első század végén megvolt 6). Az a körülmény pedig, hogy a szírek bibliájában eredetileg nem volt benne: abból magyarázható meg, hogy templomi felolvasás céljára kevésbbé volt alkalmas, épen azért ritkábban is másolták és fordították le, mint a többi újszövetségi iratokat. Ám a szír egyház köztudata nem idegenkedett az Apokalypsistől, sőt azt a nagy tekintélyű szír egyházi atya Efrém, egész határozottan János apostolnak *) Adv. haereses IV. 20. 11., V. 26, 1. lásd 20 1. 2) alatt, v. ö. V. 30, 1. ') Contra Marcionem III. 4.: Nam et apostolus Johannes in apocalypsi ensem describit ex ore Dei prodeuntem bis acutum cet. IV. 5.: Habemus et Johannis alumnas ecclesias. Nam etsi apocalypsin eius Marcion respuit, ordo tarnen episcoporum ad originem recusus, in Johannem stabit auctorem. Cf. Scorpiace c. 12., cet. ®) Strom. VI. p. 667.: . . . (ν τοις ei'xoai χκϊ τισσαροι xci.'J nSofirui 9ρόνοις, räv Χαύν χρίνων, ώ; ι/ηιιν έν τ tj änoxalvxpei Ιωάννη; (cf. Apoc. 4 4, 11 1 β). Paedag. II. ρ. 207. ed. Sylb.·. xai τάς δώ lífxa της ονρανοπϋίιω; πνλας, τιμίυις cciiixuouévot; λ19οις, το πίρίοπτον τη; άποαιολιχή; φωνή; αϊνίττιοβαι χάριτος (χβίχϊμί9α (Apoc. 21 2 1). *) Tom. I. in Joh. Ορρ. ed. Rue, vol. IV. ρ. 16. 23., Τ. II. ρ. 55. Τ. XVI. in. Matth, vol. III. p. 719 sq. 5) De vir. ill. c. 61. e) Az alogisták eredeti neve ez volt: ή κϊρισι;, η unußä Ιλονοα Ίωάννον τάς βίβλους, az a felekezet, amely elveti János iratait. Epiphanius (mh 403) nevezte őket először logos nélkül valóknak, "Αλογοι, az ő ΙΙανάριον (gyógyszeres szekrény) χατά πααών των cd gint ω ν című munkájában, melyben a különböző eretnekségek történetét, nézeteit és azok cáfolatat közli. V. ö. Korner, De auctoritate Apocalypseos ab Alogis impugnata Lipsiae, 1751.
