Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 10. évfolyam, 1912 (Budapest)

Szimonidesz Lajostól: Élt-e Jézus?

198 Szimonidesz Lajos. Az evangélisták is a zsidó purimra gondoltak, mikor a Messiás-Jézus életének utolsó szakaszát megírták. Jézus szerepe ugyanaz, mint Hámáné, Barabásé pedig Mardachaié, azzal a különbséggel, hogy a Mardachai szerepéhez tartozó ünnepélyes bevonulást, az „üzlettulajdonosok" és pénzváltók ellen való ellenséges fellépést s a nevetsógből „zsidó királlyá" való koronázást Hámánra ruházták át. A történet idejét purimról húsvétra tették át. S van még egy változtatás. Há­mán zsidó képviselője a purim alkalmával egy gonosztettéért lakolt, a Messiás-Jézus azonban „igaz"-létére vette magára a nép helyett a büntetést. 1) (37. 1.) Ez a vonás Plató szerint is hozzá tartozik a kegyes ember jelleméhez. A zsidók is átvitték a másokért való szenvedés gondolatát a Messiásra. Ezért kell a Messiásnak meghalni. A nép bűnei miatt halált szenved, — de Isten felmagasztalja. Ezek a gondolatok előkészítik a keresztyénség számára a talajt. Azért terjedt el oly gyorsan. A Messiás csodás születésének ós megkeresztelkedósónek a gondolata is Kr. e.-ről való. Az Apocal. 12.-ben van egy régi mythus egy isteni gyermek születéséről 2). Más vallásokban tényleg sok elbeszélés található, melyek közös motívumokból keletkeztek. Valamenyínek az alapja valószínűleg természet­mythus. Jézusról nem azért mondták, hogy Betlehemben született, mert ez volt Dávid születésének a helye, s a Messiás is „Dávid sarja", hanem azért, mert Betlehemben egy régi Adonis (= Adonaj) berek és szentély volt. Adonis pedig vegetáció-isten.^A mythus igazi származási helye azonban a perzsa vallás. Őse a tűz születésének leírása: „Alighogy fel­villan a szikra az „anyai ölben", a tűz előállítására használt puha, fában, úgy bánnak vele, mint egy — kis gyermekkel. — Óvatosan egy szalmacsomóra teszik, amit hamarosan lángra lobbant. Egyik oldalán van a mystikus „tehén" = a tejes sajtár és egy edény, melyben vaj van, az összes álla­toktól származó élelmiszerek képviseletében, a másikon pedig a szent szómaital, a növényi nedvek helyett, az élet symbo­lumául. Egy pap zászlóalaku legyezővel légáramlatot csinál s szítja vele a tüzet. Erre a „gyermeket" az oltárra teszik. A papok a tüzet körüljárják s hosszunyelű kanalakkal olvasztott vajjal kevert szomát öntenek a tűzre s ettől kezdve Agnit „felkentnek" nevezik. A tűz lobog. Az isten dicsősége teljében mutatkozik. Lángjaival elűzi a setétség démonait s körös­körül világossággá változtatja a sötétséget. Az összes lények eljöhetnek s csodát láthatnak. Oda is sietnek az égből az 1) Hogy ennyi eltérés után mégis hogy lehet Jézust Hámánnal azono­sítani, azt csak Drews tudja. 2) Ez csakugyan régi mythus, mint Gunkel kimutatta, de ennek a történeti Jézushoz semmi köze.

Next

/
Thumbnails
Contents