Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 10. évfolyam, 1912 (Budapest)

Szimonidesz Lajostól: Élt-e Jézus?

192 Szimonidesz Lajos. A maga klasszikus egyoldalúságában fordul elő ez a mindent mythikusnak tartó felfogás John M. Robertsonnál,

1) akinek határozottan az a meggyőződése, hogy az istenek és a vallások hősei közt lehetetlen tudományos különbséget tenni. Dionysos, Osiris és Adonis ép úgy mythikus személyiségek, mint Zarathustra, Buddha és Jézus s ép ennek bebizonyítását kísérli meg az evangéliumukon. Minden szavukat, kifejezésöket, képöket és elbeszélésöket mythusokkal világítja meg s hasonlítja össze. Rövidsége mellett páratlan a templomtisztitás történetének

2) mythikus magyarázata, melyből egyúttal fogalmat alkothat az ember magának arról, hogy a „vallástörténet" terén mi minden szolgálhat — bizonyítékul szükség esetén. Ez így hangzik (79. 1.): „A pénzváltók kiűzéséről. Arra már gyakran rámutattak, hogy ez az elbeszélés, mint történeti tény, semmi valószínűségre igényt nem tarthat. Fel lehet továbbá hozni ellene, hogy a legnagyobb valószínűség szerint, mint sok más elbeszélés — ez is egy mythus megmagyarázása céljából találtatott ki. Az asszyr és egyptomi rendszerekben a vesszőt hordó Isten gyakran előforduló alak az emlékeken; s jóllehet a vessző Chem egyptomi Isten tartozéka, mégis Osirisnek, a Megváltónak, birónak és megboszulónak társaságában fordul elő („wird assoziiert"), aki a pásztorbotot, vagy a görbe botot is hordja. Osiris egy szobra, mely azt ábrázolja, hogyan fenyeget, vagy ver rablókat, vagy más valakit, elég motívum lehetett volna az evangéliumi elbeszélés kitalálására." Vagy ép ily jellemző a Jézus bevonulásához fűzött elmefuttatás. Dr. Percy azt állítja, hogy a szamár és a szamárvembe ebben a történetben egy fordítási hiba következtében szerepelnek, „holott egy futó pillantás arra a Bacchusról szóló történetre, hogy ő egy mocsáron két szamár hátára állva ment keresztül s a rák csillagzat görög jelére (mely egy szamarat a csikajával ábrázol) felvilágosította volna őt arról, hogy itt egy állatkör mythusszal van dolga." (18—19.1.) Robertson ezen „mythikus" magyarázásmódja dacára se tagadja egész határozottan Jézus történetiségét. Azt megengedi, hogy Krisztus előtt élt valami olyan szektaalapító, akiről alig lehet egyebet tudni, mint hogy kivégeztetett. Az általa előidézett mozgalom később a napimádás egy régi maradványával és egy Joshua nevű gyermek (kinek anyja Miriam volt) tiszteletével társult. (15 1.) A Krisztus előtti Jézustheoriának egy más hirdetője is van W. B. Smith amerikai math. professzor személyében, aki Act. 18.

2

5-re, egy hibásan keresztyénség előttinek tartott naasszenus hymnusra ós a nazaraeus névre *) Die Evangelienmythen. (Jena, Ε. Diederichs. 1910.) η Mk. 11

1

S—

1

9 = Mt. 21

1

2 és Luk. 19„ω. ν. ö. Ján.