Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 10. évfolyam, 1912 (Budapest)

Szimonidesz Lajostól: Élt-e Jézus?

Élt-e Jézus ? 193 alapítja azt a meggyőződósét, hogy a történeti Jézus előtt már Jézuskultusz létezett. A „vallástörténeti iránynak" ezekhez az extravaganciákhoz nem sok a köze.

1) Ennek az iránynak két különösen bátor s érdemes harcosa van: Gunkel és Bousset. — Gunkel vonta vizsgálódásai körébe a keleti vallások hatását az Újtestamentumra s prograinmszerű vázlatával

2) felhívta a figyelmet az Újtestamentumban rejlő vallástörténeti problémákra. Mert nem elég az egyes újtestamentumi iratok ós a keresztyénség megértéséhez az, hogyha tisztán ezen iratok magyarázására és önmagokból való megértésökre szorítkozunk. Egyes gondolatoknak a vándorlását és az emberi lélekben rejtőző közös gyökerét felkutatni szintén kötelessége a tudománynak. Egyedül ezen az úton juthatunk igazán célhoz s tudjuk a vallásosság, a vallásos érzés különböző megnyilvánulásainak az útvesztőjében a — lényeget felismerni. Gunkel meg is jósolta, hogy „az Újtestamentum vallástörténeti problémája még ebben áz évtizedben nagyon magára fogja irányítani a kutatók figyelmét." (5. 1.) Ez a „jóslata" be is teljesedett. — Az újtestamentumnak a vallástörténet világánál való vizsgálata sem hozott nagy meglepetéseket. Gunkel maga is — noha egy egész sereg mythologikus eredetre valló elbeszélést mutat ki az evangéliumokban (szűztől való születés, Jézus üldöztetése, a keresztségnél a szentlélek leszállása, megkisórtetés, megdicsőülés, emmausi tanítványok, Józusjelenések, menybemenetel, (pokolra-szállás), kánai menyegző, kenyórcsoda, tengerenjárás . . .), mégis megállapítja, hogy a Jézusról szóló evangéliumi hagyomány a legrégibb keresztyén gyülekezet szájhagyománya, mely nagyobbára történeti hitelű anyagot tartalmaz, ha egyszer-másszor mondaszerű kitérésekkel s színezésben is. (64. 1.) A vallástörténeti kutatásnak meg vannak ugyan a maga veszélyei. Az egyes vallások között levő hasonlóságokat könnyű a vallások egymástól való függésére magyarázni. A „mythus"-nak js van valami kellemetlen mellékize. Mihelyt valami nem az Ótestamentumból származik, az már nem ér semmit, — ez a közkeletű nézet. Pedig akármilyen eredetű mythusban a vallás legdrágább kincse rejtőzhetik. Végül mivel a vallástörténet nagyobbára a tömegek hitével foglalkozik, nagy a kísértés, hogy egyoldalúvá válik a kutató s elfeledkezik a nagy egyéniségekről. Ε veszélyekkel szembe kell ') A vallástörténeti magyarázatok és theoriák relativ összefoglalását meg lehet találni Clemen, C. „Religionsgeschichtliche Erklärung des Neuen Testaments" c. művében (Glessen Töpelmann 1909). Ez az összefoglalás a legrosszabbkor, kissé korán jött, mert a vallástörténeti magyarázatok árja épen azóta nőtt nagyra. a) Gunkel, H.: Zum religionsgeschichtlichen Verständnis des Neuen Testaments. (Göttingen, Vandenhoeck 1903.) Thool. Szaklap X. évf. 13