Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 10. évfolyam, 1912 (Budapest)

Szimonidesz Lajostól: Élt-e Jézus?

Élt-e Jézus ? 191 nek egy része. Minden szellemi haladás synthesisen alapszik. A vallás is az emberi nem folyton munkálkodó gondolkodásának a következménye, mely függ a mindenkori szellemi fejlődéstől". A keresztyén vallás is ilyen „synthesis." A zsidó, pogány és görög vallásoknak a maga nemében páratlanul nagyszerű „synthesise." Ez a gondolat a háttere azoknak az összes kísérleteknek, melyek Jézust a világból és a történetből ki akarják küszöbölni. Az eklektikus eljárás helyébe önálló theoriát csak Jensennek sikerült kitalálni, aki csaknem az egész ó és újtestamentumot a — Gilgames époszból akarja származtatni. Ezt az époszvándorlási elmeletet azonban sehogy sem veszik komolyan. Ez a „fejlődés" szinte előrelátható volt. A theologia igen gyakran kívülről vette az irányítást s idegen hatások alatt állott. Különösen a filozófia hatása nyilvánvaló nemcsak Bauer Bruno hanem Kalthoff esetében is. A múlt század ötvenes éveiben a hegeli filozófia hatása egész természetes. Ma meg az volna a csodálatos, ha az evolúciós bölcselet, a történeti materializmus s mindenféle szociologiai s szocialista elméletek nem találnának theologiai körökben fanatikus szószólókra. Valamikor Jézust azért nem tartották történeti személynek, mert nem a történeti valóságot, hanem az eszmék realizálódását keresték. Egy pár évvel ezelőtt meg abban a hitben éltek, hogy kizárólag a pénz és a — nyomorúság csinálja a történetet s azórt megoldhatni a keresztyén egyház létrejöttének a kérdését — Jézus nélkül. Legújabban pedig mivel az érdeklődés középpontjában most a vallástörténet áll, — vallástörténeti érvek szolgálnak a sokféleképen próbált, de be nem bizonyított tétel elfogadhatóvá tételére. Az alkalmazkodásra ennek a „hypothesis"-nek nagy szüksége van. A tudomány s a vallás is az ellenkezőről van meggyőződve, tehát csak a nagy nyilvánosság útján lehet reménye arra, hogy hívekre talál. A nyilvánosságot pedig legkönnyebben úgy tévesztheti meg, hogyha divatos jelszavakat használ s azok védelme alatt húzódik meg. A vallástörténet talajánál alkalmasabbat keresve se találhatott volna ez a hypothesis magának. A vallás nagy hőseinek letagadása nem ritka jelenség ebben a tudományszakban. Zarathustráról azt állítják, hogy nem élt. Buddhát szintén sokan nem tartják történeti személynek.

1) Aminek mindenesetre megvan az a magyarázata, hogy a mythusok és a legendák közt nem is olyan nagyok a különbségek, mint azt a theoria követeli. Sőt, ha a hihetetlenség szempontjából hasonlítjuk őket össze, az utóbbiak talán sokszor felülmúlják az előbbieket. *) Chantepie de la Saussaye: Lehrbuch der Religionsgeschichte. 3. II. kötet. 169. 1.