Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 10. évfolyam, 1912 (Budapest)
Szimonidesz Lajostól: Élt-e Jézus?
190 Szimonidesz Lajos. ben nagyon közel állanak egymáshoz. Kalthoff egyenesen azt mondja Jézus életének a forrásairól, hogy „theologiai szuggestio nőikül egy történésznek eszébe sem jutna, hogy Jézus életrajzának a megírását megkísérelje." „Az a Krisztus, akiről ezek az őskeresztyén Írások szólnak, nem ember, hanem legalább is Übermensch, vagy annál is több: Istenfia, Istenember volt." Krisztus nem volt történeti személy, valóságos ember, ahogy a liberális theologia mondja, mert akkor a keresztyén egyház keletkezését és kialakulását nem lehetne megérteni. Fel kellene tenni, hogy az folytonosan — visszafejlődött s eredeti tisztaságából folyton veszített. Azután meg „a jelen autonóm öntudata se fogad el embert az egyén szellemi életének a vezéreül." Theoriájának ez a két sarkpontja. Ezért igyekszik kimutatni, hogy Krisztus képe ós életrajza egy szociális közösség eszméinek, vágyainak s — történetének kifejezésre juttatása.>) Ezt bizonyítják a császárság korának szociális állapotai. Az evangéliumokból kitűnő gazdasági viszonyok nem Palesztinában, hanem Róma környékén léteztek igazában. Ezekből a viszonyokból — szükségszerűig keletkezett a keresztyén egyház, a korbeli vallásos társulatokhoz hasonló formában. Ez hozta aztán létre az evangéliumokat ós a „páli leveleket." Vagyis a Krisztusproblémának ez a megoldása: Nem Krisztus alapította az egyházat, hanem az egyház teremtette meg a Krisztus eszményi alakját, aki azonban tényleg nem létezett. Ugyanezt állítja Promus is. 2) Ο azonban nem nemzetgazdászokat, hanem nyelvészeket s theologusokat szólaltat meg. Más utón ugyan, de ugyanarra az eredményre jut, mint Kalthoff. „Nem is a theologiai, hanem már a filologiai ^kritika kutatásainak az eredményeiből láthatjuk, hogy az Újtestamentumban, prózában megirt vallásos költeménnyel (,, religiöse Prosadichtung") van dolgunk. Ez a poezisnek oly válfaja, melyet a kor szükséglete hozott létre." (6. 1.) „Az előítélet nélkül való kutatás szemében Jézus élete symbolikus költemény: a christologiai spekuláció költői lecsapódása. Krisztus szenvedése és halála a megváltás gondolatának a dramati zálása, amint az az Osiris, Dionysios stb. mythusokban is költői kifejezésre jutott; egy tragikus költemény, mely az igazi tragédia teljes s kimeríthetetlen hatásával a „szent szeretet erkölcsi eszményét testesiti meg, mely a megfáradtakon és megterhelteken megkönyörül". (49 1.) Ennek az álláspontnak magyarázatát adja Promus kiindulása: „A vallás az emberiség általános szellemi fejlődésé») Az i. m. 6-9. 45 91 1. 2) C Promus: Die Entstehung des Christentums. Nach der modernen Forschung voraussetzungslos dargestellt. (Jena, E. Diederichs 1905.)
