Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 10. évfolyam, 1912 (Budapest)

Révész Imrétől: A földesúri jog szerepe a magyarországi ellenreformáció szolgálatában

180 Révész Imre. házé, akkor az elprotestánsodott vidékeken birtok- és vagyonjoga a százados szünetelés alatt egyszerűen elévül. Törvényhozásunkban, amint tudjuk, a vallás szabad gyakorlatának elvével együtt valóban ennek a belátása és az „uti possidetis" elv válik uralkodóvá, aminthogy a kettő tényleg szorosan és természetesen össze is tartozik. A közvetlen hatalmi, sőt életérdek tehát egyenesen a feladását kívánta ennek az általánosságban oly keményen védelmezett kánonjogi elvnek. De ki legyen a tulajdonos, ha az egyetemes egyház nem az ? A közrendű hivek talán? Az egyházi tulajdonjognak ezekre való áthárítása alig lett volna célszerű. Legföljebb tömeges térítés esetén: de ilyen meg bajosan volt elképzelhető a földesúr megnyerése, hozzájárulása, sőt a térítésben való aktiv részvétele nélkül; és a földesúr semmi esetre sem tűrte volna, hogy a jobbágyok tulajdonjoga, bár csak ilyen kerülő úton, egyházilag is, rést üssön a nemesi kiváltságok falán. Különben is a hivek (helyenkénti) közösségének (és nem az egyházegyetemnek)tulajdonjoga az egyházi vagyonnal szemben éppen a kialakulni kezdő protestáns egyházjogi felfogásnak felelt volna meg, amely ellen — mikor mint a „maior pars" joga úgy Erdélyben, (1552. Torda s méginkább 1581. Kolozsvár) mint Magyarországon (1619. 5. t.-c.) közjogi érvényre jutott — a katholicizmusnak a saját léte érdekében végfogytig kellett küzdenie. Ebből a szorongató dilemmából nemmenekülhetett a magyar katholikus egyház másképp, mint ugy, hogy a kegyú rí joggal összeszőtt földesúri jogra kötötte rá teljesen kánonjogellenes módon az egyházi javak quasi-tulajdonjogát s e fiktiv jog kétségbevonását egyenesen a nemesi szabadságok alkotmánysérelmenek tüntette föl. Ahol pedig a rekatholizált és a legtöbb esetben fanatizált hatalmas földesúr, a kormány hol leplezett, hol nyilt, de mindig bizonyos támogatása mellett s egy lassú és sokszor tehetetlen közigazgatás hiu erőlködéseivel könnyen dacolva, tulajdon jogszer illeg rendelkezik a birtokán lévő templommal, iskolával, temetővei, paplakkal, az egyházak javaival s jövedelmeivel; ott akkor tapodhatja lábbal a törvényt, akkor kergetheti el a protestáns prédikátort, akkor bajthatja csapatostul misére a jobbágyait az elszedett és katholikus módon újra felszentelt templomba, amikor éppen neki tetszik. Azért az egyház jezsuiták-vezette csöndes térítő munkája a társadalmi folytonosságátféltő nagybirtokos arisztokrácia tagjai közt, a földesúri ius reformandi elkeseredett védelme az országgyűléseken és a protestáns jobbágy-egyházakon elkövetett vallási erőszakoskodás : tulajdonképpen ugyanegy programmnak három szervesen összefüggő oldala, az ellenreformáció hódítási tervének három különböző, de egymást feltételező s egymással a legszorosabban összekötött irányban való munkálása. Az