Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 10. évfolyam, 1912 (Budapest)

Révész Imrétől: A földesúri jog szerepe a magyarországi ellenreformáció szolgálatában

A földesúri jog szerepe a magy. ellenreformáció szolgálatában. 177 nem bírnak; semmi másra nem tarthatnak igényt, mint munkájuk bérére. A föld a földesúr tulajdona. Ha tehát a földdarab sem a jobbágyé, melyen háza áll, miképp követelhetni részükre a templomokat? A régibb törvények a jobbágyoknak sohasem engedtek jogot a templomokra. Ezt a protestánsok eljárása is bizonyítja. Ha ugyanis a régibb törvények a jobbágyoknak ily jogot biztosítanak, miért nincsenek megelégedve azokkal, miért kívánnak ujakat? Végül kijelentik, hogy az a legnagyobb igazságtalanság, midőn a protestánsok a katholikusokat, akaratjuk ellenére, a kegyúri jogoktól megfosztani igyekeznek. Hogy ez az egész álláspont egy rabulisztikus törvénycsavarásra támaszkodik mindenekelőtt (a jobbágyok vallásszabadsága nem foglalja magába a templomok használatát): első tekintetre látnivaló. De magának az álláspont lényegének tüzetesebb megértéséhez, mintegy kiegészítésül szükséges megismernünk a magyar ellenreformáció jogelméletének és taktikájának egy másik nevezetes, szinte klasszikusnak tekinthető okmányát is, amely nemcsak a Pázmány sugalmazása, de a legnagyobb valószínűség szerint az ő tollából is eredt.

1 1628. elején II. Ferdinánd leiratot küld Pázmány esztergomi érseknek, amelyben véleményt kér tőle afelől, vájjon Harrach Károly^gróf, aki a ius patronatus alapján a kath. hitet terjeszti s Óvárott meg akarja tiltani a haeretica exercitiot, nem kerül-e összeütközésbe azokkal a törvényekkel, amelyek a protestánsok szabad vallásgyakorlatát biztosítják? Pázmány felelete, az esztergomi primási levéltárban őrzött „Considerationes" a következőkben foglalható össze: „A protestánsok részére törvényileg biztosított szabad vallásgyakorlat a patronus-földesúr jogait érintetlenül hagyja. Az idevágó törvényekből és engedményekből korántsem lehet következtetésképp levezetni, annál kevésbbé határozottan megállapítottnak tekinteni, hogy a patronus-földesuraknak nem lenne szabad községeik templomait a haereticusok elől elzárni, a prédikátorokat azokből kizárni és helyettük a kath. parochusokat behelyezni. Sőt ellenkezőleg a patronusföldesurak jogositvák a prot. prédikátorok kizárásával a kath. papokat behelyezni és az egyház összes jövedelmeit, még azt is, amit a jobbágyok a parochusnak fizetni szoktak (párbér), a kath. pap javára biztosítani és pedig azon okból, mert a jobbágyok hazai törvényeink szerint urok földjén munkájuk jutalmán kivül semmi más joggal nem birnak (Verbőczy H. k. III. 30. §. 7.), annál kevésbbé bírhatnak patronátusi joggal az egyházak felett; mivel pedig a patronátusi jog a földesurakat illeti és nem a jobbágyokat, a predi1 Timon : A párbér slb. 101. skk. Thool. Szaklap X. évf. 12