Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 10. évfolyam, 1912 (Budapest)
Révész Imrétől: A földesúri jog szerepe a magyarországi ellenreformáció szolgálatában
176 Révész Imre. is törvénybeiktatása nem érthetetlen következetlenség, hátráló terület- és jogfeladás a magyar protestantizmus részéről, hanem igenis egy, a reformáció kezdeteitől követett vallásés egyházpolitikai elvnek következetes alkalmazása a nemzeti törvényhozásban. Magyar- ós Erdélyország protestáns nemzeti politikája a 3, illetőleg 4 recepta religio egyetemes szabadságának levegőjében lélekzik és a közjogi téren megfutamított ellenreformáció az, amely orvul támadva e politika ellen, először fertőzteti meg ezt a tiszta levegőt a cuius regio eius religio erőszakosan előrántott alkotmányellenes elvével. Hogy erre a sakkhuzásra az időt, az alkalmat és a módot egyaránt kitűnően megválasztotta, az, mint az ellenreformáció törtenetéből tudjuk, bizonyos. III. A földesúri jog a kegyúrival összeköttetésben. Az 1608. pozsonyi országgyűlés óta a magyarországi ellenreformáció a földesúr vallásügyi joghatóságának elvével, egy bizonyos földesúri, (mondhatnók) „ius contrareformandi i lval áll vagy esik. Ezt az elvet igyekszik keresztülvinni a magán birtokviszonyok terén mindenütt, ahova csak elér erőszakos keze; ezt az elvet igyekszik makacs állhatatossággal meghonosítani a nemzet közjogi gondolkozásában s annak letükrözőjében, a törvényhozásban is. Miután II. Mátyásnak ez elv alapján való határozottan ellenséges magatartása („miképpen lehetne a katholikusokat kényszeríteni, hogy saját földjeiken más vallású lelkészeket tűrjenek?" kérdi a protestánsok sérelmi iratára válaszolva, már 1613-ban') megadta a nyitányt, a II. Ferdinánd hitlevele körül kerekedett „una cum templis" vitában már leplezetlenül jelentkezik az egész tendencia. Már itt a magyar ellenreformáció tipikus vezéralakja, Pázmány Péter mozgatja a háttér kerekeit. Az ő sugalmazására készül az 1618. országgyűlésen a katholikus rendek ama cáfoló irata, amelyet a protestánsok „iüationes evangelicorum^-ydra szerkesztettek válaszképen és amely a közjogi érvényesülésre törekvő ellenreformáció álláspontját már egészen világosan feltünteti. Ez iratban 2) a kath. rendek elismerik ugyan, hogy az 1608. I. törvénycikk a vallás szabad gyakorlatának jogát kiterjeszti a jobbágyokra is, de a templomok használatáról nem tesz említést s igy azoknak a templomokra jogot nem ad. A földesúr felette áll a jobbágynak, méltányosabb tehát a templomokat inkább az uraknak, mint a jobbágyoknak engedni; a jobbágyok azon a földön, melyet művelnek, semmiféle joggal ') Zsilinszky: II. 77. 2) Zsilinszky: II. 121. skk.
