Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 10. évfolyam, 1912 (Budapest)
Révész Imrétől: A földesúri jog szerepe a magyarországi ellenreformáció szolgálatában
A földesúri jog szerepe a magy. ellenreformáció szolgálatában. 175 hiányát kifogásolta, amidőn követelte a „falvakban" szónak a vallásügyi cikkbe való betoldatását (megfelelően már az 1605. korponai 15 pontba foglalt kívánalmak elsejének is). Mint láttuk, az 1608-iki alapvető törvény megalkotásában tényleg érvényesült ez a kívánalom s vele együtt győzött az általános vallásszabadság szempontja. Hogy pedig a nemzeti közfelfogás tényleg mindig ennek az elvnek törvénybeiktatását látta az 1608. k. e. I. törvénycikkben; arra élénk bizonyság nemcsak a róm. kath. nádornak a bécsi béketárgyalások alatt tett jellemző nyilatkozata, (mely szerint a jobbágyok vallásszabadságának expressis verbis való biztosítására szükség nincs, mert hiszen az úgyis benne van az 1608. törvényben 1) de bizonyság általában az egész katholikus visszahatás magatartása e törvénnyel szemben. Az 1608. utáni országgyűlések vallásügyi küzdelmeiben a katholikusok sohasem érvelnek azzal, hogy a nevezett törvénycikk az általános vallásszabadságot (tehát a jobbágyokét is) nem mondja ki, (sőt ezt többször nyíltan is elismerik, mint pl. az 1618. országgyűlés tárgyalásaiban,*) hanem különböző csavarásokkal (templomok sat. kérdése) és oldaltámadásokkal (földesúri jog jelszavának bedobása) igyekeznek meggyöngíteni épp ennek az egészen liberális rendelkezésnek az erejét, miután a létezését kénytelen-kelletlen ugyan, de mégis elismerték. Már most az ismertetett magyar- és erdélyországi vallásügyi törvények méltán tekinthetők úgy, mint a magyar protestáns valláspolitika klasszikus alkotásai. És ezek a törvények félre nem magyarázható határozottsággal rendelkeznek a jobbágyok teljes vallásszabadsága felől, — vagyis a magyar protestáns valláspolitika egy olyan, elejétől fogva meglévő, határozott és szilárd irányzatáról tesznek közérvenyű bizonyságot, amely irányzat a legmerevebbül ellentétes a cuius regio eius religio-nak a magyarországi protestantizmusra rátukmált, merőben idegen eredetű territoriális elvével. Ha csakugyan ez az elv a magyarországi protestantizmus létalapja: képzelhető-e józanon, hogy protestantizmusunk akkor, amikor közjogi elismertetését, államjogi létezését diadalmasan kivívja, a saját létalapját ítéli el és teszi tönkre? Mert ebben az esetben semmi mást nem jelentenek az említett törvényeknek a jobbágyok vallásszabadságát illető rendelkezései. A mi felfogásunk szerint azonban erről nem lehet szó. A jobbágyok vallásszabadságának előbb implicite, majd explicite ') Pokoly : A protestantizmus hatása a magyar állami életre 225. o. 2) Zsilinszky: A magyar országgyűlések vallásügyi tárgyalásai etc. II. 122.
