Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 10. évfolyam, 1912 (Budapest)
Révész Imrétől: A földesúri jog szerepe a magyarországi ellenreformáció szolgálatában
174 Révész Imre. abszolutizmussal szolidáris ellenreformáció vakmerő és viharos támadása a magyar alkotmány és a magyar protestantizmus ellen az 1604. XXII. törvénycikkben. 3. De minden más érv és bizonyítók erejét fölülmúlja az a nyilvános alkotmányos bizonyságtétel, amelyet a magyar protestantizmus maga tett le valláspolitikai elveiről azországos törvényhozás terén. És pedig ugy az erdélyi fejedelemségben, mint a királyi Magyarországon. Az erdélyi vallásügyi törvények eleitől fogva kiterjesztették a szabad vallásgyakorlatot a jobbágyságra is; a törvényhozás itt soha el nein törte, hogy a vallásszabadságon bárminemű magán- vagy közjogi igények miatt is csorba essék. Minden reakciós törekvésnek előzetes meggátlására külön és kifejezetten törvénybe volt iktatva a „szegény subditusok" vallásszabadsága, amelyet az Approbata Constitutio is külön szakaszban erősít 1) meg. Úgy hogy Erdélyben épp a törvényhozásnak ilyen kezdettől fogva következetes magatartása miatt sem tulajdonképpeni ellenreformációról, sem különösebben a földesúri reformáló jog hánytorgatásáról nem lehetett szó még az „eretnekek lassú kiirtásáról szóló terv" 2) sötét és szorongatott korában sem. A királyi Magyarország ^vallásügyi törvénye, az 1608. k. e. I. törvénycikk hasonlóképpen — ha nem is külön és kifejezetten — az általános vallásszabadságot (tehát a jobbágyokét is) kodifikálja, amikor elrendeli, „hogy a vallásnak gyakorlata szintúgy a báróknak, mágnásoknak és nemeseknek, mint a szabad városoknak s az ország minden karainak ós rendeinek, a maguk ós a físcus javaiban, mintszinte a határszéleken is Magyarország magyar katonáinak, kinek-kinek a maga vallása és konfessziója, nem különben az azt önként és szabadon elfogadni akaró mezővárosoknak és falvaknak mindenütt szabadon hagyassék és senki mindezek között annak szabad gyakorlatában ós használatában bárki által is ne akadályoztassák . . ." Történetíróink egy részének (Acsádi sat.) ellenkező felfogásával szemben mi azt hisszük, hogy a jobbágyok lelkiismereti szabadságának biztosítása már a törvény szövegéből eléggé kitűnik. A törvény általánosságban nyilatkozik; a földesúri jog körüli viták és gravamenek még a terhes jövő méhében szunnyadtak s igy a jobbágyok vallásszabadságának külön, explicite elrészletezósére nem volt szükség. De hogy a törvény szerkesztésében az általános vallásszabadság szempontja vezetett: az bizonyos az előzményekből s az utólagos közfelfogásból egyaránt. A bécsi békeokmányban a Bocskayék 1606. decemberi kassai gyűlése éppen az általános vallásszabadság kimondásának ') Pokoly: Az erd. ref. egyház története. IV. 24—25. 2) Pokoly: Az erd ref. egyház stb. III. 51. skk.
