Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 10. évfolyam, 1912 (Budapest)
Révész Imrétől: A földesúri jog szerepe a magyarországi ellenreformáció szolgálatában
172 Révész Imre. erőre nem kap: egészen addig országszerte általános és nagy a bizonytalanság a vallás kérdésében. A prédikátorok buzgó működése mindenfelé protestáns gondolatvilággal teliti a levegőt; de tudjuk azt, hogy a legősibb, a csirázó protestantizmus tendenciája sokkal inkább az anyaszentegyház Z>e/só'megreformálása, mintsem a belőle való kiválás és ez a mi protestantizmusunk kezdetein sincs másképpen. A hóditó áramlat a nemzet minden rétegét foglyul ejti, még mielőtt a római egyháztól való elszakadás szükségének gondolata a maga egész világosságában és egész követelő erejében fölmerülne. És ilyen körülmények között miként tudjon különbséget tenni, régi és uj közt, elvek ós elvek közt a magyar jobbágyság ; az a jobbágyság, amelynek átlaga siralmas kulturális elhanyagoltságban él, vallási és egyházi tekintetben pedig majdnem teljesen elvadult a kellő ápolás híján a mohácsi vészt közvetlenül követő évtizedekben, amelyekre a reformáció intenzív terjedése esik? Miként tudjon különbséget tenni, kérdem, amikor földesura is ellenállás nélkül, szinte öntudatlanul viteti magát az uj árral, anélkül, hogy egyházszakadárság bűnében leiedzőnek tudná s ismerné el magát 1) ; amikor maga a rendi ország teljes bizonytalanságban van afelől, hogy vájjon az ágostai hitvallás követését üldözendő eretnekségnek bélyegezze-é s a végén is döntés helyett csak hallgatni tud a kérdésben (1548. o. gy ); amikor az „uj hit a követői a régi egyház joghatóságát igen sok helyt szívesen, önként, magától értetődően ismerik el maguk fölött; mi több, amikor maguk az egyházfejedelmek, sőt a koronás fők (a reformkatholicizinust sürgető I. Ferdinánd ós különösen a kriptoevangélikus Miksa) sem állanak többé a régi talajon szilárdul megvetett lábbal. A reformáció terjedésének ilyen, történetileg egyedül igazolt felfogása alapján talán joggal mondhatjuk azt, hogy magyar nemesség és magyar nép protestánssá lett lassan, észrevétlenül, fokról-fokra, protestánssá lett, még mielőtt maga, tudott volna róla, hogy az. A katholicizmus és pedig különösen a kath. hierarchia alól a legtöbb vidéken magától, erőltetés nélkül csuszamlott ki a föld. És amikor egy-egy energikus földesúr vagy városi tanács a talajvesztett kath. papság ellen kíméletlen, határozott rendszabályokat alkalmazott: ezzel a legtöbb esetben nem felforgatta, hanem már csak szentesitette a létező állapotokat és józanon — ha a kor szellemének megfelelő katonás, durva módon is — levonta a következményeket a lelkek világában végbement s a köztudatban meggyökerezett lassú, de nagy változásból. Az ilyképpen „reformáló" földesúr és ') Gondoljunk csak pl. Nádasdy Tamás nádor vallási magatartására ! (L. Családi Levelezését a Károlyi-Szaluy féle akadémiai kiadásban.)
