Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 10. évfolyam, 1912 (Budapest)

Révész Imrétől: A földesúri jog szerepe a magyarországi ellenreformáció szolgálatában

168 Révész Imre. mint egyszerű lemásolása és átvétele a németbirodalmi lutheránus reformáció elveinek és módszerének. Evvel szemben legyen szabad a következőket megjegyeznem : Ez a lemásolás és átvétel mindenekelőtt már csak azért sem mehetett olyan könnyedén, mert a német lutheránizmus territoriális elve és a magyar földesúri jog képzelt vagy valódi vallásügyi vonatkozásai között szerény véleményem szerint tisztán és teljesen az άλλογενος különbsége áll fenn. A német államfő ius reformandija — elsősorban magának Luthernek az elvei szerint — egészen tisztán közjogi jogosítvány. Luther a középkori s az ősprotestantizmussal is közös egyetemes keresztyén egyházi kultureszmény alapján áll. Az egyházi ós világi rendet azegye temes keresztyénség (quasi láthatatlan egyház: Christenheit) két egyenrangú tagjának (két kard-hasonlat!) tekinti. A kettőnek a hatásköre merőben különböző ugyan (ige és jog; meggyőzés és erőszak; belső, szellemi hatás és külső, fizikai kikényszerítés) és Luther fölöttébb rajta van, hogy e két hatáskört a lehető legélesebben elhatárolja egymástól. De ez az elhatárolás nem történik — a Luther középkori eredetű kultureszménye alapján nem is történhetik — a ζ egyház és az állam szótválasztásának modern eszméje értelmében. Egyházat és államot, hatásköreik teljes eltérése mellett is elszakíthatatlan kapcsokkal fűzik egybe a keresztyén egyházi világkultúra, a Christenheit mindenekfölött való érdekei. Ez az érdekösszeköttetés pedig a világi felsőségre, az államfőre, mint ilyenre, — tehát mint közjogi tényezőre — két kötelességet ró, amelyek egyszersmind jogosítványok is. A keresztyén hit- és erkölcsiség (mindakettő a kor fogalmainak megfelelő dogmatikus értelemben) a világrendnek, tehát a külső, jogi rendnek is talpköve. Az államnak a rend érdekében elsőrangú joga ós kötelessége üldözni s a maga kényszereszközeivel elfojtani minden nyilvános erkölcstelenséget, — de éppúgy minden nyilvános eretnekséget is. A belső meggyőződés szentélyébe ugyan a profán állam rendőri hatalmának behatolása nincs, ez eszményi szférában az Ige munkál s itt azért — mint Luther kifejezetten hangsúlyozza és követeli — tökéletes & lelkiismeret szabadsága; de mihelyt ez az ideális szabadság külső érvényesülést és valósulást keres: azonnal elébe álhat a „custodia utriusque tabulae"-v&\ megbízott állam s az egyoldalúan értelmezett keresztyén világrend nevében, eretnekség cimén bármikor korlátlanul útját szegheti. Ez az államhatalom egyik nagy vallásügyi kötelessége, illetőleg joga a Luther felfogása szerint. Hogy már ez egymagában is mekkora befolyást jelent és biztosit az államfő számára vallási ügyekben, s mindenekfölött reformatórius mozgalmakban: bővebb fejtegetésre nem szorul.