Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 10. évfolyam, 1912 (Budapest)

Révész Imrétől: A földesúri jog szerepe a magyarországi ellenreformáció szolgálatában

166 Révész Imre. sem az alkotmányt, sem különösen a vallásszabadságot illetőleg nem megy többé egy csapásra. Ha a Lutherani comburantur a legelső kísérletnél szolgáltatott is némi közjogi alapot a magyar protestantizmus létjogának elragadására : az 1608. I. épp ezt a különben is gyönge alapot tette semmivé. Egyelőre a magyarországi ellenreformációnak gondolnia sem lehet arra, hogy a magyar vallásszabadság uj közjogi alapját egy az elsőhöz hasonló, vakmerő és viharos támadással egyszerre elsikkassza. Pozitiv ellenmunkásságot csak egy utonmódon lehet most kifejtenie: ennek a közjogi alapnak megkerülésével, oldalba támadva s eredeti értelméből kiforgatva az alapvető törvényt. És ebből a szempontból tekintve páratlanul ügyes taktikai fogás volt a mindinkább jezsuita-aegis alá kerülő magyar katholicizmus részéről az, hogy a magyar közjog bástyája ellen a magyar magánjogot használták föl faltörőül. Éles pillantással és a kellő időben meglátta azt a magyarországi ellenreformáció vezérkara, hogy a közjogi biztosítása a lelkiismereti szabadságnak mindaddig nagyon illuzórius értékű, amig a magánjogi viszonyok terén, ezeknek a viszonyoknak a vallás kérdésével való sokszerű és bonyodalmas összefüggéseiben nincs meg a kellő biztositéka a törvény képviselte, mondhatni eszményi követelmény megvalósulásának. Hogy pedig a protestánsok ezt a biztosítékot se szerezhessék meg végérvényesen: arról az az államfő által többé-kevésbbó burkoltan mindig támogatott főpapi kar és jezsuita hadsereg bőven gondoskodhatott. Gondoskodhatott még a rendi és jobbágy nemzet nagy többségének protestáns volta mellett is; gondoskodhatott, mert a legmagasabb arisztokrácia lassú rekatholizálásával, az állandóan zilált és fejletlen közigazgatási, társadalmi, gazdasági viszonyok közt szabad és mind szabadabb kézre tett szert a magánjogi viszonyok terén. A magyar ellenreformáció e jellemző taktikaváltoztatását jelzi a földesúri jog jelszavának bedobása a vallásügyi küzdelmek elemei közé; úgy az országgyűlés sérelmi tárgyalásaiba, mint a perifériákon folyó szívós, makacs viszálykodásba. A harc ezzel a jelszóval terelődik át a magánjog terére, de anélkül, hogy a most megkezdődő százados tusában a közjogi vonatkozások csak egy percre is szem elől tóvesztődnének. A katholikusok a földesúri jog forgatásából a nemesi szabadságok hangsúlyozásával elsőrangú alkotmányos kérdést csinálnak s a rendi alkotmány ez alapjára való hivatkozással akarják tönkretenni annak legfrissebb és legegészségesebb hajtását, a törvénybe iktatott lelkiismereti szabadságot. A protestánsok pedig minden magánjogi támadás ellen közjogi létük ujabb meg ujabb körülbástyázásával védekeznek, minden elmagyarázás ellenében, minden oldalról