Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 10. évfolyam, 1912 (Budapest)
Révész Imrétől: A földesúri jog szerepe a magyarországi ellenreformáció szolgálatában
164 Révész Imre. határozatlanságot és tehetetlenséget, amelyben a katholikus királyi hatalom és a magyar katholikus egyház, úgyis mint közjogi hatalmasság, vergődött ekkortájt a nemzet protestánssá lételének gátjaszakadt árjával szemben. De másfelől ugyanez az országgyűlés a katholikus egyház restaurálására vonatkozó törvényi rendelkezéseivel mégis csak az ellenreformáció javára dolgozik. A magyar katholicizmus e törvényes intézkedések alapján s egyes, az idők jeleit megértő kiváló egyházi személyiségek munkássága révén hovatovább újraéled. Megindul a belső erőgyűjtés folyamata s különösen a jezsuiták betelepítése után — e gyorsan ós hatalmas arányokban kibontakozó világtörténelmi erő megnyerésével — fokozott mértékben halad tovább. A XVI. század vége felé már csak a kellő alkalom szükséges arra, hogy ez a benső energia külső, támadó fellépésben keresse érvényesülését. Az alkalmat pedig meghozta a fanatikus, spanyol udvari levegőben nevelődött Rudolf trónralépte,meggondolatlanságokban tobzódó politikájának mind jobban erősödő abszolút és kizárólagosan katholikus irányzata. A katholikus császári abszolutizmus álmát ugyan az 1555. augsburgi birodalmi béke óta hosszú időkre félre lehetett tenni, mert ez a békekötés vallásügyi tekintetben épp a tartományi fejedelem jogait emeli szinte abszolút magaslatra s ezzel szemben egyszersmindenkorra lehetetlenné teszi a császári abszolutizmusnak, mint ellenreformációi jognak az érvényesülését. Csakhogy épp az augsburgi vallásbéke eredménye más oldalról az is, hogy a német birodalomban a reformáció hódításai elé törvényes gát mered. A ius reformandinak a fejedelmek kezébe kerülése természetesen zárja ki a protestantizmus továbbterjeszkedésének minden lehetőségét, hacsak nem magától az államfőtől indul ki ilyen irányú mozgalom. A birodalmi törvénynek ez az intézkedése elsősorban a császári dinasztiának ád ujabb módot és alkalmat a saját „házi hatalma" növelésére, illetve megbizonyítására. Ezt a módot és alkalmat a dinasztia — a vallási háborúságok zaklatásaitól a birodalomban jó félszázadra megszabadulva - fel is akarja használni. És pedig oly módon, hogy ez abszolút házi hatalmat — a katholicizmus restaurációjával föltétlen és természetes kapcsolatban — a magyar királyságra is ki akarja terjeszteni, a régi erők biztosítása s ujak nverese céljából. Ennek a törekvésnek az embere Rudolf. Ő az, akinél ez a politikai belátás sokszor leplezetlen világossággal nyilatkozik és ő az, akinél evvel a belátással engesztelhetetlen vallási fanatizmus, beteges szeszély és tapintatlan erőszakosság jár karöltve. így nem csoda, ha az ő uralkodása alatt a kenyértörés nem soká várat magára.
